Nyílt levél Farkas Józsefnek!
Vannak dátumok, amelyeket nem illik elfelejteni. Különösen akkor, ha a kerek évfordulóhoz érkezett ünnepelt abszolút megérdemli, hogy az emberfia a születésnapján felköszöntse!
Ezért követem meg nyilvánosan is Farkas József (fotók: JochaPress.hu) fotóművészt, a Képes Sport, majd a Nemzeti Sport munkatársát, aki december 3-án ünnepelte 80. születésnapját! Ha valaki, hát én mindenképpen hálával és köszönettel tartozom azért a sok, önzetlen és valóban baráti segítségért, amelyet tőle 1969 óta újra és ismét megkaptam.
Hol és mikor is kezdődött a mi kapcsolatunk? Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna, azon a bizonyos 1969 nyarán volt délutánon, az Előre SC sporttelepén nemzetközi atlétikai viadalt rendeztek, méghozzá telt ház, minimum 7-8 ezer ember előtt zajlottak a küzdelmek.
Akkoriban még nagyon az elején jártak újságíró próbálkozásaim. Azon a hétvégén éppen oda mentem ki, és bemerészkedve a pálya közepére, ott sétálgattam izgatottan és teli bizonytalansággal: mit fog szólni az a magas, bordó rövid ujjas ingű, szép szál ember, a korábbi röplabda válogatott, akit „megtámadni” készültem? Ő volt az, Farkas József, aki akkor már javában fotózott a Képes Sportnál. Félénken megközelítettem, majd hátulról éppen csak megérintettem a jobb felkarját. „Mi újság, Cimbikém?” – fordult oda, miközben a haragnak még a szikráját sem lehetett felfedezni rajta. Nem volt ez jellemző reagálás annak idején, ezt bizton állíthatom! Farkas „Apu” azonban nem adta elő magát, hanem a világ legtermészetesebb hangján folytatta: „Mit tehetek érted?”
Nagy nehezen elmotyogtam, hogy én bizony szeretnék egy-két képet venni – ha lehet -, mégpedig az ott megjelent két, atléta világnagyságról. A holland Fanny Blankers-Koen 1948-ban négy aranyérmet szerzett a londoni olimpián, az akkor nyugatnémet Liesel Westermann pedig mexikóvárosi ezüstérme mellett többszörös világcsúcstartónak mondhatta magát diszkoszvetésben.
Az alku létrejött, a most 80 éves Mester pedig szállította a képeket, méghozzá – ingyen! Óriási dolog volt ez akkoriban, amikor egészen más viszonyok uralkodtak az újságírás terén! Ez a gesztus felért egy hatalmas biztatással, amit azután még számos alkalommal megismételt atyai pártfogóm!
Kevés számú jótevőmet meg kell becsülnöm – ezt a mondást immár évtizedek óta igyekszem be is tartani. Ezért kopogom ezt a nyílt levelet is: legalább másfél nappal megkésve, ám annál nagyobb szeretettel az idősödő, de mindmáig kellemes humorral is rendelkező „Farkas Apu” felé. Ha valakinek, hát neki igazán jó szívvel kívánok még sok, boldog születésnapot!
És ez alkalommal is megköszönöm azt az önzetlen segítséget, amit tőled kaptam!
(jochapress / Jocha Károly)
