Olimpiai bajnok birkózóink sorsdöntő autóbaleseteiről
Újságot szerkeszteni nem könnyű dolog. Az alaphelyzet ugyanaz: mindegy, hogy százezres példányszámú napilapot kell érdekessé tenni vagy jóval szerényebb olvasottságú internetes újságocskát. A „jochapress.hu” ez utóbbiak közé tartozik, ám a dolgom érdemben ugyanaz: érdekes, izgalmas, vagy éppen tanulságos történeteket írni, vagy gyűjtögetni és leközölni. Valahogy úgy, mint régen a TALLÓZÓ-ban történt, amely hetilapban minden számban száz fölötti kiadványt szemléztek módszeres következetességgel és a legérdekesebbnek vélt írásokat jelentették meg kivonatosan.
Keresztes Lajos és Kozma István (fotó: FARKAS JÓZSEF)
Az egykori Tallózó már régen megszűnt – utánanéztem a neten, Amerikából potom kétezer forintért megvásárolhatók a példányai. Ám beszerzés helyett inkább „ugorjunk” vissza a jelenbe, a mindennapi tallózáshoz. Olvasom dr. Hegedüs Csaba visszaemlékezését. Az írást a müncheni olimpia kötöttfogású, 82 kilós bajnok birkózója miatt is elolvasnám, de érdeklődésemet jócskán fokozta, hogy Hegedüs a Blikkben Kozma Istvánnal volt kapcsolatát idézi fel.
Kozma „Pici” ugyanis már 1970-ben, tehát több mint fél évszázada itt hagyott bennünket. Papíron egy cégnél – a LAMPART Zománcipari Műveknél – dolgoztunk, egészen pontosan Kozma onnan kapta a fizetését. Néha meg is jelent személyesen, a Renault 16-os autója révén is országos ismertségre tett szert. Aki volt olyan merész és beleült a kőbányai Gergely utcában, az életében nem imádkozott annyit, mint az Orczy térig tartó, néhány perces út során. Sajnos, ez is lett a veszte, hiszen a Belvárosban ő hajtott neki az elsőbbségi útvonalon haladó autóbuszba.
Ritka alkalmak egyike lehetett, amikor Kozma villamosra szállt: a Nagyvárad tértől az Ecseri úti templomig félméternyire álltam tőle a nyitott, szellős peronon, de huszonéves korom ellenére megszólítani nem mertem, annyira tiszteltem a Nagy Bajnokot. Bezzeg ma már húszéves fiatalok simán letegeznek 60-70 éves felnőtteket is, ami meglehetősen bevett gyakorlat sportéletünkben is.
Ami pedig a konkrét írást illeti, hát bizony a Mexikóváros nehézsúlyú bajnokáról szóló ismeretek ugyancsak hiányosaknak bizonyulnak. Említés tárgyát képezi egy Keresztes Lajos nevű „híres edző”, aki Kozmát felfedezte és megnyerte a birkózásnak. Azt is tudom, hogy a „nagy” lapok állandóan helyhiánnyal küzdenek, de egy Keresztes Lajos azért ennél kicsit nagyobb alakja volt a magyar sportnak, a magyar birkózásnak, semmint elintézhető lenne egy „híres edző” minősítéssel. Keresztes Lajos (nekem bácsi, akit nagyon jól ismertem és kitüntető barátságát is élvezhettem!) ugyanis az 1924-es, párizsi olimpia ezüstérmét követően 1928-ban, Amszterdamban már a dobogó legfelső fokára állhatott fel a kötöttfogású könnyűsúlyúak 67,5 kilós mezőnyének eredményhirdetésekor.
Néhány félsorral arrébb pedig arról is értesülhettem, hogy a „híres edző” Kozmát kosaras edzés után szólította meg egy kőbányai villamosmegállóban. Ebből csak a kosárlabdázás igaz, ugyanis a Mávag egykor országos élvonalbeli kosarasai a MÁVAG-kolónián volt csarnokukban edzettek, amely „bőven” belül a VIII. kerületben létezett. Így az a bizonyos Golgota utcai megálló is a X. helyett a VIII. kerületben található mindmáig, ahol a sporttörténelmi jelentőségű találkozó valóban megtörtént.
Hegedüs Csaba (fotó: Róth Tamás)
Talán lehetne még további érdekességeket a felszínre hozni, de ha már autóbalesetről és következményeiről van szó és erre a Kozma-féle sajnálatos ütközésre éppen Hegedüs Csaba emlékezik vissza, hát egyszer arra is kíváncsi lennék (feltehetően sokad magammal), hogy az a bizonyos, igen súlyos Hegedüs Csaba által megélt autós baleset hogyan is történt?
Arra az esetre gondolok, amelynek egyik kárvallottja éppen a súlyos műtétek sorozatán átesett Hegedüs Csaba volt. Az is egy sajnálatos történés, annak is lehetnének utólag elmondva is tanulságos részletei, amelyekről én még ez idáig soha nem olvastam.
Az ominózus baleset 1973 áprilisában történt. Lassan ötven esztendeje…
(jochapress / Jocha Károly)
