Ötven éves dr. Mincza-Nébald Ildikó
Van az úgy, hogy nem mindig ott és akkor jönnek össze a legjobb eredmények, mikor azt az embertől várják. És van az úgy, hogy nagyon mélyről jövet jut el az ember a csúcsnak számító olimpiai dobogó harmadik fokára. Dr. Mincza-Nébald Ildikó ötven év alatt mindkettőt megtapasztalta, ma őt köszöntjük.
Mincza Ildikó, vagy ahogy a sporttársak hívják, Minczus 1969. november 6-án született Budapesten. Negyedik osztályos volt, mikor 1979-ben Udvarhelyi Gábor toborzókörútján „kiszúrta” a Telepes Utcai Általános Iskolában, vitte is magával az MTK vívótermébe. Mivel a Csömöri úti terem alig két percnyire volt az iskolától, így semmi akadálya nem volt annak, hogy mind az iskola, mind a szülők nyugodt szívvel engedjék el Minczust az edzésekre. Így, ahogy mondani szokta nem ő választotta a vívást, hanem a vívás választotta őt.
Tőrözőként kezdte a páston, 1986-ban a felnőtt válogatott keretbe is bekerült, ám 1989-ben mégis párbajtőr egyéniben szerzett junior világbajnoki címet. Ám egészen az atlantai olimpiáig nem gondolkozott el komolyan a fegyvernem váltáson, annak ellenére sem, hogy nevelőedzője, Udvarhelyi Gábor időközben inkább a párbajtőrözőkkel kezdett foglalkozni. Minczus pedig Szőcs Bertalan kezei között pallérozta vívótudását. Ám ’96-ban csak tartalékként vitték ki az olimpiára, ez pedig adott egy lökést ahhoz, hogy fegyvernemet váltson. Hogy megérte 19-re lapot húzni, mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1997-ben megnyerte az Európa-bajnokságot. A Sydney-i olimpiát megelőző két szezonban pedig a világkupa-sorozat pontversenyét is toronymagasan abszolválta. Így 2000-ben Ausztráliában már abszolút esélyesnek kiáltották ki – legalábbis itthon tőle várták azt a bizonyos aranyat…Ám a nagy nyomás visszavetette teljesítményét és egyéniben a kilencedik helyen végzett, a friss olimpiai bajnok Nagy Tímeával is felálló csapattal pedig a negyedik helyet szerezte meg.
Athénra már csendben készült, kikerült a „fókuszból”, aminek meg is lett az eredménye, hiszen egyéniben viszonylag simán jutott be a négybe, ahol aztán két, egy tusos vereséggel a negyedik helyen végzett. Különösen az Flessellel vívott elődöntő volt neki fájó, de sportemberi nagyságát mutatja, hogy csalódottságán is képes volt felülemelkedni, hogy a másik ágon döntőbe jutott Nagy Tímeának adjon egy tanácsot.
Az athéni olimpia után megszületett első lánya, Franciska, így a 2005-ös és 2006-os szezont kihagyva 2007-ben tért csak vissza a pástra. Bár még abban az évben Eb ezüstöt nyert a csapattal, a pekingi indulásához kis túlzással, de elölről kellett kezdenie az építkezést, már ami a világranglistás pontgyűjtögetést illeti. Egy nagyon kemény, sok utazással járó időszak után menetelt egészen az elődöntőig a 2008-as olimpián, ahol az elődöntőben megint egy tussal kapott ki. Olybá tűnt a sors ismétli önmagát, de szerencsére kint volt vele férje az olimpiai bajnok kardvívó, Dr. Nébald György, aki lelket öntött belé, így felszabadultan tudott odaállni a pástra és kivívni a bronzot. Melyet pályafutása csúcsaként könyvelt el. 2009 nyarán pedig megszületett második lánya is, Melinda.
