Palotai Károly 81 éves

Palotai Károly 1935. szeptember 11-én született Békéscsabán. 1950-ben kezdett futballozni a Békéscsabai Építőkben, 1954 decemberében a Viharsarokból ment Győrbe.

Először hátravont középcsatárként próbálgatták a tartalékban. Fél év múlva bemutatkozott az első csapatban. 1956 őszén elhagyta az országot, Pálfy Antallal és hét évvel idősebb fivérével, az A-válogatottban is szerepelt Palotai Jánossal a Freiburger FC-hez került. 1958-ban jött haza Németországból.

Klubjával 1963 őszén megnyerte az őszi (egyfordulós) bajnokságot, valamennyi bajnokin (13) szóhoz jutott. 1964-ben bekerült az Év csapatába a Labdarúgásnál. 1967-ben bronzérmet szerzett a Győri Vasas ETO-val. 1964 és 1968 között a gárda zsinórban négy Magyar Népköztársasági Kupa-sorozat döntőjébe jutott, hármat megnyert.

Az 1964–1965-ös BEK-ben fantasztikusan menetelt az ETO. Kiütötte az NDK-beli Chemie Leipziget (2:0, 4:2), a bolgár Lokomotiv Szófiát (5:3, 3:4), valamint a holland DWS Amsterdamot (1:0, 1:1), és bejutott az elődöntőbe. A Benfica elleni „hazai” meccsét aztán a nagy érdeklődésre való tekintettel a Népstadionba vitte a Győr, ahol 70 000 néző előtt 1:0-ra veszített. Tóth kapus sérülése miatt Palotai Károly már fel is húzta a fekete kapusdresszt, de végül mégsem kellett a gólvonal elé állnia.

A visszavágón taroltak a lisszaboni „sasok”, 4:0-val küldtek haza a magyarokat. A nyolc kupatalálkozóból heten ott volt a dirigens, egy találatot jegyzett.

Hamarosan fantasztikus játékvezetői karrier kezdődött: 1974-ben, 1978-ban és 1982-ben a világbajnokságon, 1972-ben és 1976-ban az olimpián, 1980-ban az Európa-bajnokságon vezethetett. 1975 és 1981 között csak 1980-ban nem kapott valamelyik kontinentális kupadöntőben bírói szerepet.

1976-ban például ő dirigálta a Bayern München–St.Étienne, 1981-ben a Liverpool–Real Madrid BEK-finálét.

A leghíresebb 90 perce fekete uniformisban az 1978-as Mundialon megrendezett argentin–brazil volt (0-0). Vitathatatlan érdeme, hogy Rosarióban sikerült a felajzott felek brutális »bokaviadalát« halottak és kiállítások nélkül levezényelnie.

Idén májusban az Európai Labdarúgó Szövetség budapesti kongresszusán a 80 éves Palotai Károly is átvehette az UEFA Gyémánt-díját. Palotai labdarúgóként tagja volt az 1964-es tokiói olimpián aranyérmes magyar válogatottnak, játékvezetőként pedig az 1976-os és az 1981-es BEK-döntőben is ő bíráskodott, és részt vett három világbajnokságon (1974, 1978, 1982).

„Nagy meglepetés számomra ez a díj, ami újra bizonyítja számomra, hogy a futballnál nincs szebb dolog a világon. Rengeteget kaptam a focitól, és különösen jó érzés, hogy ugyan én csak egy közkatona voltam a futballban, mégis ekkora megtiszteltetés érhet, hogy átvehetem ezt a díjat. Ezért nagyon hálás vagyok” – mondta meghatódva köszönőbeszédében Palotai Károly.

Hencsei Pál a kitűnő olimpia- és sporttörténész számon tartja, hogy 1964-ben Tokióban a rendezők a labdarúgásban győztes magyar csapat tagjai közül csak a döntőben szereplő 11 játékosnak adtak aranyérmet, az előző mérkőzéseken pályára lépő Palotai Károlynak, Gelei Józsefnek és Varga Zoltánnak nem. Palotai az előző négy mérkőzésen szerepelt, de az elődöntőben megsérült és nem játszhatott a döntőben, így hiába volt csapatkapitány, nem állhatott a dobogóra. Később a győri szurkolók gyűjtést szerveztek és az összegyűlt pénzből a Magyar Olimpiai Bizottság a NOB engedélyével hivatalos másolatot készíttetett Palotainak.

(MLSZ)