Regőczy Krisztina: Szerencsére a munkám a hobbim is egyben!

Fotók: JochaPress.hu

A hetvenes években fél Magyarország nekik szurkolt. Messze kiemelkedtek a hazai korcsolyázó mezőnyből és igen szép nemzetközi sikereket értek el. Regőczy Krisztináról és Sallay Andrásról van szó.  

Sallay András teljesen eltűnt a civil életben az itthoni szemek elől, de Krisztináról is jóval kevesebbet hallani, mint jégtáncos pályafutásuk legszebb éveiben.  Pedig mindketten változatlan lendülettel és szeretettel dolgoznak a jégtánc fejlődése érdekében. Ők az egyedüli világbajnok kettős, melynek mindkét tagja a mai napig is aktívan, az ISU (Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség) kötelékében szolgálják sportágukat. Ráadásul Krisztina komoly nemzetközi elfoglaltságai mellett itthon is feltűnik, például a Magyar Olimpiai Bizottság Elnökségi tagjaként és Nőbizottságának elnökeként. Legutóbb – néhány hete – a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) által Budapesten megrendezett Szinkronkorcsolya Világbajnokság alkalmával Életmű díjjal tüntették ki.

Két szakmai utazás között néhány napot itthon tölt, így sikerült őt most elérni.

Hunyady Emese

„Valóban sokat vagyok külföldön, sok nemzetközi és világversenyen veszek részt, legutóbb három hetet töltöttem a németországi Obertsdorfban. Elutazásom előtt negyedmadmagammal együtt vehettem át a Magyar Korcsolyázó Szövetség által alapított kitüntetést, amelyet Sallay Bandin és rajtam kívül Almássy Zsuzsa és Hunyady Emese is kiérdemelt. Nagyon jól esett ez a díj, – életünkben az első ilyen kitüntetés, munkánk elismerése – amelyet az ISU elnökének és teljes elnökségének jelenlétében vehettem át.”

 – Az átlag sportbarát nem valami sokat tud arról, hogy mi mindennel foglalkozik az egykori világbajnok, olimpiai ezüstérmes Regőczy Krisztina, aki ezekben a napokban Siófok pihen egy keveset, édesanyja társaságában.

„A műkorcsolya és jégtánc sportigazgatója vagyok az ISU-ban. Ez a megbízatás számos, komoly igénybevételt jelentő feladatot takar. Legutóbb például háromhetes továbbképzést szerveztem és vezettem Obertsdorfban, ahol immár a nyolcadik alkalommal jöttek össze kétszer tíznapos turnusban a meghívottak. Nem kevesebb, mint 30 jégtánc kettős és 27 edző jutott komoly szakmai fejlődési lehetőséghez szemináriumonként, ahol az edzőket segítő előadássorozatokra is sor került.”

 – Amikor éppen itthon van, a hazai sportéletben mire van ideje?

– Immár harmadik ciklusban élvezem a bizalmat a MOB-on belül működő Nőbizottság vezetőjeként. Fontosnak tartom munkánkban a kiemelkedően teljesítő nők életmű díjainak odaítélése mellett az év legjobbjainak megjutalmazását is. Itt elsősorban olyan sportembereket választunk ki, akik a sportágban végzett munkájuk mellett az élet más területein is komolyan teljesítenek, például egyetemre járnak, vagy ott oktatnak, illetve több gyermeket is nevelnek. Ők kapják az évenként kiosztásra kerülő elismeréseinket. Másik kezdeményezésünkkel kétévente, a nyári illetve a téli olimpiák alkalmából művészeti pályázatot hirdetünk olyan művészek felé, akiknek produktumait az olimpia szelleme, a versenyek, az ottani történések ihlették.”

 – Hogyan látja egykori sikeres szakágának, a jégtáncnak hazai helyzetét?

„Általánosságban elmondható, hogy hullámvölgyben van a magyar műkorcsolyasport. Jelenleg is kemény munka folyik azért, hogy a remélhetőleg sikeres utánpótlás nevelő programunkból évek múlva kikerüljenek azok a tehetségek, akik majd a nemzetközi mezőnyben is képesek lesznek komolyabb eredmények elérésére.”

 – Legközelebbi programja miként alakul?

– Tizennyolcadikán Lausanne-ba utazom, ahol a  Jégtánc Szakbizottság tagjaival véglegesítjük a június 2-án, Dubrovnikban kezdődő ISU kongresszus elé bocsátandó beadványok, módosító javaslatok anyagát. Ez a kongresszus egyébként új elnököt is választ, mivel a több mint két évtizeden át kitűnően dolgozó olasz Ottavio Cinquanta visszavonul. A négy új jelölt között van a jó esélyekkel induló Sallak György is.

Sokat dolgozom a sportágamért, de minden perce öröm, mivel azért élek, hogy amit szeretek, legjobban tudok, – a fiatal, új generációnak átadhassam,…szerencsémre a munkám a hobbym is egyben.”