Szabó László szerint Polyánszky Zoltán minden áron a sakkszövetség elnöke akart lenni
A sakkozóknál már megszokott, viharos közgyűlést követően a megválasztott és a leköszönt elnök is nyilatkozott a Nemzeti Sportnak. Előbb Polyánszky Zoltán mondott véleményt.
Polyánszky Zoltán (fotó: Dömötör Csaba)
Mik az első gondolatai?
Korábban azt nyilatkoztam, hogy 80 százalék körüli a támogatottságunk, ám az utolsó napokban az ellenfél is sokat dolgozott, így a szavazás szorosabban alakult. De megnyertük, és ez a lényeg.
Mivel kezdi meg a munkát elnökként?
A vasárnapot a családomnak ígértem, mert gyakorlatilag három hete nem láttak. Utána felveszem a kapcsolatot először az iroda munkatársaival és a sportállamtitkársággal, majd utána azokkal, akik a sakkban a legfontosabbak. Elbeszélgetek velük, és megkezdem a munkát, amit a beszédemben is megígértem.
Mennyire reális terv Rapport Richárd visszahozatala?
Ez mindig cél marad, amig ő magyar állampolgár. Az anyagiak mellett bizalomépítési feladatot is jelent ez, mert megromlott a kapcsolata a szövetséggel az elmúlt időszakban. A bizalom visszaszerzése nélkül nem látok esélyt a visszaszerzésére. A pénz is fontos kérdés persze, de csak a második helyre tenném. Nagyon bízom abban, hogy minden jó játékosunkat, aki úgy érzi, hogy harcra kész, és szívesen dolgozik a magyar színekért, így Lékó Pétert is, asztalhoz tudjuk ültetni a budapesti sakkolimpián.
Szabó László, a Magyar Sakkszövetség leköszönő elnöke is nyilatkozott.
Szabó László (fotó: jochapress)
– Hogyan értékeli az elmúlt négy évet, amíg a Magyar Sakkszövetség elnökeként dolgozott?
– Két fő dolgunk volt: egyfelől a Magyar Sakkszövetség megreccsent gazdasági és szervezeti rendszerének újjáépítése, illetve biztos pénzügyi alapokra állítása. 2022-ben 130 millió forintos költségvetéssel tudtunk működni, hasonlóra nagyon régen volt példa. Az elmúlt négy év számtalan sikert hozott a magyar sakknak, például hogy a vezetésemmel idehoztuk a jövő évi sakkolimpiát – ez a világ ötödik legnagyobb sporteseménye, amelyet Magyarország még soha nem rendezett meg. Nem véletlen, hogy ezek miatt különösen érdekes volt, hogy kik indulnak az elnöki pozícióért.
– Nagyjából két hete azt nyilatkozta: erősen hajlik arra, hogy újból elinduljon a posztért. Mi változott meg az elképzeléseiben, hogy végül meggondolta magát?
– Két szempont alapján döntök mindig: egyrészt megpróbálom az életemet racionálisan élni, akár több évre előrelátni, és a terveim szerint az elkövetkező évek úgy alakulnak, hogy az elnökségi munka nem fér bele. Ezt beláttam, elfogadtam, megbeszéltem a kollégáimmal is, és végül úgy döntöttem, hogy nem vállalom. Másrészt fontos, ha az ember csinál egy projektet, akkor tudja, olyasvalakinek adja át, aki azt jól, vagy akár még jobban viszi tovább. Úgy láttam, hogy van erre esély: Sterbenz Tamás professzor úr, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem rektora ideális elnökjelölt volt, lenyűgöző prezentációt és tervet vázolt a közgyűlés elé. Amikor eldőlt, hogy Tamás vállalja a jelöltséget, biztossá vált, hogy nem kell indulnom.
– Mit vár az utódjától, Polyánszky Zoltántól? Milyen útravalóval tudná ellátni őt?
– Úriemberek vagyunk, ezért természetesen gratulálok neki, és sok sikert kívánok a munkájához. Mindenben, amiben igényli ő és a munkatársai, a rendelkezésükre állok. De hadd tegyek egy kritikus megjegyzést: nem azért akarunk a sakkszövetség, vagy bármely más sportszövetség elnöke lenni, hogy azok legyünk. Ez nem cél, hanem feladat, eszköz valaminek az eléréséhez. Polyánszky Zoltán bizonyára nagyszerű szakember a maga területén – bár nekem nem derült ki, hogy ez micsoda –, de semmi más nem motiválta őt, csak az, hogy mindenáron a Magyar Sakkszövetség elnökévé váljon. Ilyesmi ritkán vezet sikerre.
(nso.hu)
