Sambo az új Overdose, csak kitartóbb kiadásban

Kincsem, Imperiál, Overdose… A kiemelkedő tudású és eredményességű magyar versenylovak panoptikuma – bár meg kell mondani, Overdose Nottinghamshire-ben jött a világra tizenhat éve, de az előbbi kettő tőrőlmetszett „honfitársunk” volt. Utóbbi hat éve költözött el az örök legelőkre, és azóta várjuk bizakodva, hogy felbukkan az utód, az újabb nagy magyar versenyló. És talán most rátaláltunk egy megejtő szépségű hároméves pej mén, Sambo személyében. Nála jártunk Alagon, a 15-ös istállóban.

Sambo, az új csodaló

Kincsem (1874–1887) zsenialitásához, nagyságához nem férhetett kétség, Blaskovich Ernő sárga csodakancája pályafutása alatt 54 versenyen indult szerte Európában, és egyszer sem talált legyőzőre. Imperiál (1960–1989, a legendás Aperianov Zakariás idomításában), a sárga keselylábú mén három évadban maradt veretlen, végül 25 versenyéből húszat megnyert, ami szintén káprázatos bravúr.

Overdose (2005–2015), az angliai születésű, de Mikóczy Zoltán, majd egy konzorcium révén sokáig magyar tulajdonban lévő, és Alagon Ribárszki Sándor által trenírozott pej mén karrierjét elképesztő „hype” övezte, Kincsemhez hasonló tehetségű lónak tartották, de az az igazság, hogy „csak” sprinter volt, tehát például a másfél mérföld távú Magyar Derbyn sohasem állt rajthoz, de még az egy mérföld is túl hosszú volt neki. Savós patairhagyulladás vetett véget illusztris karrierjének, majd később egy sajnálatos kólika az életének.

Ez a három angol telivér tekinthető a magyar lósport másfél évszázada három állócsillagának, és Overdose visszavonulása óta reménykedve várjuk az utód(ok) jelentkezését.

A közelmúltban Tour to Paris tűnt a méltó Overdose-utódnak. Hammersberg Elemér pej ménje 2018-ban tíz hossz előnnyel nyerte meg az 1600 méter távú Nemzeti Díjat, ezzel ötödik versenyét behúzva, egyszersmind megőrizve veretlenségét. Az Overdose-hoz hasonlóan sprinteradottságokkal rendelkező ló – Dózihoz hasonlóan Ribárszki-nevelés – később az ország határait átlépve két versenyt is nyert magyar futtatójának, de emellett ki is kapott. 2019 szeptemberében francia tulajdonba került, Alain Jathiere és Gerard Augustin-Normand vásárolta meg felesben. Két nagydíj-győzelem és több helyezés született azóta, és Dubajban is pályára lépett.

És most itt van Sambo – akire Kovács Botond, az ismert magyar szakértő, a Kincsem Park startere hívta fel a figyelmemet –,

a hároméves veretlen pej mén, ez a varázslatos szépségű, kecses angol telivér, a Bársony házaspár tulajdona, akit már most Overdose-zal emlegetnek egy napon,

sőt, a bemutatkozó versenyén aratott elsöprő győzelme – tizennégy lóhossz előnnyel! – már-már a legendás Secretariatet, minden idők legfantasztikusabb versenylovát idézte, aki 1973-ban világrekordnak számító 31 hosszal nyerte meg az egyesült államokbeli Hármaskorona harmadik állomását, a Belmont Stakes versenyt.

Sambo – Bakos Gáborral a nyergében – idén kezdett el versenyezni. Első futása alkalmával tehát 14 hosszal győzött, a második már szorosabb volt, de a másfél lóhossz alapjában véve biztos sikernek számított egy mérföldön, míg a harmadik versenyén április 25-én, múlt vasárnap, az 1900 méteres távú Zirci Díjon ismét fölényesen nyert, hat hosszal verve a mezőnyt.

2019 szeptemberében volt a baden-badeni árverés – idézte fel Bársony Erzsébet az Alagi Versenyló Tréningközpont 15-ös istállója előtt, a szikrázó április végi napsütésben, hogyan is történt a nagy egymásra találás Sambóval. – Előtte két héttel Deauville-ben vettem két lovat, az volt a terv, hogy kezdő tulajdonosként egyelőre beérem ennyivel.

Édesapám még a legendás Bagi Imre idejében volt tenyésztő és futtató, tizenöt-húsz évig. Kezdetben engem abszolút nem vonzott a futtatás.

Maga a lovaglás igen, korábban hobbiszinten lovagoltam, de inkább a westernirányban gondolkodtam. Nos, apu már húsz éve visszavonult, és az én történetem úgy kezdődött, hogy elhatároztuk, meglepjük a papát a hetvenkilencedik születésnapján egy yearlinggel, és térjen vissza a család a galoppra. (A yearling egy- és kétéves kor közötti fiatal ló, már nem csikó, de még nem is felnőtt. Kiejtése jírling, de Magyarországon jerlingnek ejtik – a szerk.) De másképp alakultak a dolgok, nagy lett a szerelem köztem és a Kovács Sándortól vásárolt Red Treasure között, úgyhogy rá másfél évvel úgy döntöttem, veszek még két lovat.

Ekkor ment el Deauville-be az árverésre. Erzsébet, a diplomás közgazdász és tőzsdei bróker mindig egy határozott koncepció mentén tervezett, és Deauville után Baden-Badenbe nem vásárolni ment, őt oda csak meghívták, mert szerették volna megismerni. Ezt egyfelől megtiszteltetésnek tartotta, másfelől úgy gondolta, nem árt tapasztalatot gyűjteni kezdő lótartóként.

Mindig is csapatban gondolkodtam, ma sem tartom magam nagy futtatónak, amit elértünk, az egy csapat érdeme, nem az enyém. Nem titok, nem vagyok könnyű ember, tudják rólam, hogy maximalista vagyok, magasak az elvárásaim, de ha megtalálom a megfelelő embert, akkor tűzön-vízen keresztül ragaszkodom az illetőhöz. Így kezdődött a munkakapcsolatom Bakos Gáborral is, de erről majd egy picit később.

Mielőtt saját csapatot alapított volna, három trénerrel is próbálkozott Gábor előtt.

Nem illett össze a koncepciónk.

Én is fontosnak tartom a nyerést, én is nyerni megyek egy versenyre, de van a győzelemnél fontosabb szempont is. Nekem a ló az első, mindenekelőtt az egészségi állapota.

Bakos Gabival első tréneremnél találkoztam, ő volt Red munkalovasa. Még mindig kezdőnek számítok ebben a szakmában, igyekszem tanulni, de az a hitvallásom, hogy a tréner feladata, hogy foglalkozzon a lóval, a tulajdonosnak nem ez a dolga. A tulajdonosnak a hátteret kell biztosítani. És akkor két éve augusztusban elmentünk Deauville-be, ahol megvettük Mystic Maleficentet, aki nekünk csak Margitka, ő a férjem nagy szerelme, ő látta meg és választotta ki a kancát, és akkor vettük meg Ice Venomot, ő most is itt van az istállóban a tizenegy lovunk között.

(Ch. Gáll András. A teljes cikk az index.hu/sport oldalain olvasható)