Serpáké az utolsó nagy hegymászórekord
Az elképesztő teljesítmény mellett szerencse is kellett ahhoz, hogy az utolsó nagy hegymászórekord is megdőljön a nyolcezresek világában. Ezúttal nem híres nyugati hegymászók kapaszkodtak fel a dicsőség felé vezető úton, hanem az eddig őket segítő serpák.
Szombaton délután az utolsó 8 ezer méter feletti hegycsúcsot érintő rekord is megdőlt: helyi idő szerint délután 5 órakor egy tízfős nepáli csapat állt a világ második legmagasabb hegycsúcsán, a pakisztáni K2-n. A 8611 méteres hegyszörnyet eddig a decemberben kezdődő és nagyjából márciusig tartó téli mászószezonban nemhogy tíz, de egyetlen hegymászónak sem sikerült elérnie. A legmagasabb pont a 7800 méteres magasság volt, ameddig télen eljutottak a K2-n.
A tíz nepáli mászó teljesítménye több szempontból is emberfeletti, és rávilágít arra, hogy a kereskedelmi hegymászó-expedíciókon túl is van élet, valamint hogy a dicsőséghajszolásban elfeledett serpáknak is helyük van a rekordok könyvében – mutatott rá a 24.hu-nak a történelmi csúcstámadás jelentőségére Pintér László, aki amellett, hogy a Mozgásvilág és a Hóhatár oldal szerkesztője, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség kommunikációs vezetője is.
Az Everestnél technikailag jóval nehezebbnek tartott K2 – vagy ahogyan hegymászókörökben nevezik: a Hegyek hegye – téli megmászása több szempontból is nagyobb teljesítménynek számít, mint a világ legmagasabb csúcsának elérése. A K2-t rendkívül technikássá teszi a hegy 8200-8300 méter közötti Palacnyak (Bottle Neck) nevű része. Ez egy hatalmas, 100-150 méteres jégfal, amiről rendszeresen szakadnak le jégtömbök. Ez alatt kell átmászni keresztben, ami nemcsak a kitettség miatt lehet életveszélyes, hanem a rendszeresen és váratlanul leszakadó hatalmas jégtömbök miatt is. Nincsenek túl a nehezén azok a hegymászók sem, akik abszolválják ezt a szakaszt, a K2-n uralkodó embertelen időjárási körülmények ugyanis megmagyarázzák, eddig miért nem álltak a csúcson a december 21-én kezdődő téli mászószezonban.
A K2-n nyáron is mostoha időjárási körülmények uralkodnak: jó esetben (például amikor nincs vihar) az 5 ezer méter környékén található alaptáborban lehet ugyan pluszban a hőmérő, de feljebb haladva a hegyen folyamatos a lavina- és a kőomlásveszély. Télen mindezek mellé társul az embertelen hideg: akkor már az alaptáborban is mínusz 20 és 30 Celsius-fok köré zuhan a hőmérséklet, ami 8 ezer méter felett és a csúcsrégióban elképzelhetetlenül hideg, mínusz 40-50 fok is lehet.
(A teljes írás a 24.hu/sport oldalain olvasható)
