Sokan és túl mohón repülnek rá a pénzre a magyar labdarúgásban
Akik nyitott szemmel és füllel járnak-kelnek világunkban, azok előtt nem lehet kétséges: a magyar sport tele van nehéz emberekkel, hátsó szándékokkal, fúrással-faragással. És ami a legkeményebb tény: túl sokan és túl mohón repülnek rá a pénzre. Arra a pénzre, amely mást lenne hivatott támogatni és amely igen gyakran máshol köt ki, mint ahova azt korábban, jó szándékkal pántlikázták.
A napnál is világosabb, hogy ahol megjelenik a pénz, ott vele egy időben esély van a korrupcióra, a „lenyúlások” szándékára. Ez alól alighanem csak véletlenszerűen vannak kivételek. S az is tény, hogy ahol a legtöbb a pénz, ott a legnagyobb a kísértés is. Nevezzük nevén a gyereket: a labdarúgásban. Ezen a héten szerdán olyan sokkoló dolgozatok jelentek meg a sportnapilapban, amelyek feltehetően csak a jéghegy csúcsát jelentik és így is döbbenetesen hatnak az olvasóra.
Megtudhattuk például „A félrenyelt nyalóka” címet kapott írásból, hogy mi mindent élt meg Pajkos János az elmúlt évek során az élvonalbeli csapatoknál. Pajkos nem „blaszkettes” játékos, ő ugyanis éveket töltött el „komoly” klubok kispadjain. Így vezetőedzője volt a Debrecen, a Diósgyőr, a Békéscsaba és a Győr csapatának is.
A „nyalókás edzőt” (ez a beceneve) ugyancsak markáns benyomások érték. Elismeréssel szólt a Debrecenben töltött nyolc évről, amikor az utánpótlással foglalkozhatott. A felnőtteknél egészen más impulzusok érték. Miközben a Debrecen kiesett, Pajkos a rivális, vidéki klub nevének említése nélkül, de határozottan állítja, sorozatosan vették meg a mérkőzéseket. Pajkos mondja, s mivel senki nem ellenkezik – nagy a valószínűsége, hogy nem csak a levegőbe beszél…
Diósgyőrről szólva, érdekes dolgokat tapasztalt. „Olyan volt az akkori vezetőség, akár egy pénzszivattyú. Hiába segített az önkormányzat, hiába segítettek a szponzorok, a támogatók, az összes pénz szőrén-szálán eltünt…az akkori ügyvezető hosszú ideig járt a bíróságra…a játékosok szó szerint éheztek, némelyiküket kipenderítették az albérletből, mert nem tudta fizetni, nekem sem volt maradásom.”
Ugyanazon (!) az oldalon „Üzletszerű sikkasztás” cím alatt arról értesülhettünk, hogy az egri futballklub ügyvezetőjét, K. Sándort sikkasztás bűntette miatt két év szabadságvesztésre és 750 ezer forintra büntették, de a szabadságvesztést három év hat hónapra felfüggesztették… A „bombabiztos csapatot” ígért K. Sándor elleni, nem jogerős ítéletben az is szerepel, hogy a vádlott fizessen meg a magánfeleknek hárommillió forintot.
És mindez a sportnapilap egyetlen példányának egyetlen oldalán! Ami pedig már korábban, ugyanott olvasható volt, azokról az ügyekről vastag könyvet lehetne kiadni. Csak egy-két, emlékezetes példa. Miként fordulhat elő, hogy olyan patinás klub, mint az Újpest olyan „milliárdos tulajdonos” kezébe kerülhet, aki megjárta a börtönt is? Vagy a Ferencvárosnál – kezdve az angol privatizációval – mi minden történhetett meg az elmúlt évtized során? Egy bizonyos, igen „népszerű” úr állítólag 25 millióval van szökésben… Ugyanő 42 millióval tartozik egy angol úrnak, aki jogerősen pert is nyert ez ügyben. Berki Krisztián idő közben kicsit leamortizálta” a lassan 20 éve magyar bajnokságot nyert Vác labdarúgó csapatát, amely most a megyei bajnokságból próbál visszakapaszkodni a felsőbb régiókba az akkori sikeredző, Csank János irányításával.
Talán most ezzel be is fejezném. Az egyetlen, örvendetes tény, hogy a Vác újra kezdi és Csank vállalkozott erre az egyáltalán nem hálás feladatra. A hümmögők most bizonyára gyorsan hozzáteszik: „hülyére” kereste magát edzői pályafutása során, megengedheti ezt a luxust, hogy tegyen egy romantikus kanyart az alsóbb régiókba is.
Hogy mit keresett Csank, nem rám tartozik, ám ez a gesztusa, ahogyan a tönkretett csapata mellé állt, egyértelműen tetszik nekem.
Remélem, nem vagyok egyedül.?.
(Fotó: Nemzeti Sport)
