Susan Müller és az elherdált százmilliók

Vitán felül hatalmas tekintélyvesztéssel jár együtt a Győri Audi ETO KC idő előtti búcsúja a női kézilabdázók Bajnokok Ligájától. Kétségtelen tény, hogy a csapatot sérülések, szülési szabadságok erősen megtizedelték, de történtek ott olyan dolgok is, amelyek egyáltalán nem jelentéktelenek, és amelyekről általában „nem illik” beszélni.

Mivel a jochapress.hu még nem kapott lakatot a szájára, ezért néhány olyan „apróságot” is megpróbál felemlíteni, amelyek teljesebbé tehetik a képet. Itt van mindjárt a sejtelmesen agyonhallgatott Susan Müller esete, akit a 2013-as Vb gólkirálynőjeként vett meg a győri sportvezetés. Müller nem csak a sérülései miatt nem játszott sehogyan sem, hanem egyéb, más okok miatt nem. A sztori az egészben az, hogy Ambros Martin és Kelecsényi Ernő – a két főfelelős – nyilvánvalóan nem nézett eléggé utána ennek a hölgynek, mert bizony ott komolyabb egészségügyi gondok feltételezhetőek.

Müller ugyanis összeroppant, csak tudnám, mitől. A sok-sok millió biztosan nem nyomta agyon, miként a világszínvonalú létezési és felkészülési körülmények sem küldhették őt tartós apátiába.

De hát akkor mi a baj? Mi az, amiről senki nem beszél? Így maradnak a puszta tények, meg az, hogy a Győr egyedül Müllerre soktízmilliót -esetleg száz fölött is? – költött és akkor még hol vannak a többiek?

Milyen alapos munkát végeztek Kelecsényi és Martin a bevásárlásoknál és a szerződések megkötésénél például tavaly nyáron, amikor most kiderül: az ETO nyolc játékosától válik meg a szezon végén? Hol vannak az így elherdált tíz és százmilliók (az ETO pontos számait szívesen közölném!), amelyek ezek szerint elrepültek, a veszteséglistára kerültek? És ki felel mindezekért a baklövésekért? Ja, hogy ez mifelénk nem szokás? Csak a „vastag” borítékok átvétele, bár ez egy kicsit egyoldalú ügyvitel.

Müllerről nagyban folyik a népbutítás, miközben állítólag már pénteken felbontották a szerződését. Erről a lehetőségről hivatalosan szó sincsen, arról viszont igen, hogy a hölgy Németországba utazva igyekszik ott újra „felépíteni önmagát”. És természetesen még az sem kizárt, hogy visszatér Győrbe. Természetesen…

Az is megdöbbentő, hogy az egekig malasztalt spanyol mágus, Ambroz Martin az egyik interjújában kijelenti, nem érdekes az eredmény. Hát ebben azért nem vagyok egészen biztos, miként abban sem, hogy a főszponzorok örülnek az ilyen flegma nyilatkozatoknak és egy kézlegyintéssel intézik el az egészet. Ha pedig egy magyar edző hasonlót mondana ebben a szituációban, annak egészen biztosan másnap már nem kellene edzést vezetnie. Egy idegen viszont ezt is megteheti. A magyar mindig is vendégszereplő nép volt. Meg olykor kicsit talán butácska is? Főleg, amikor ilyen érdektelenséget tanúsító bemondást csak úgy, szó nélkül lenyelnek…

Az viszont nagyon tetszett, hogy Kelecsényi megköszönte a szurkolók bíztatását és megígérte, hogy „alázattal dolgozunk tovább”. Az alázat valóban nagyon fontos, szép dolog, de azért egy kicsit több szakértelem sem ártana. Már csak azért is, hogy jövő nyáron ne kelljen megint fél csapatra való játékost szabadlistára tenniük.