Szilvásy Miklós szerezte a magyar sport ötvenedik olimpiai aranyérmét

Minden idők egyik legnagyobb magyar birkózója, a kitartás, a fanatizmus embere, az 1952-es, helsinki olimpia bajnoka soha nem volt hajlandó feladni. A kötöttfogású csillag 1969. május 24-én hagyott itt bennünket örökre.

A márianosztrai születésű Szilvási Miklós (a nagy versenyeken a Szilvásy írásmódot választotta) nemcsak a szőnyegen ért el kiváló eredményeket, de a civil életét sem hanyagolta el: rendőrként szolgált, majd edzőként is dolgozott.

Hajszál híja, hogy most egyáltalán méltathatjuk tüneményes pályafutását, a helsinki olimpiai aranyérmet 1952-ből, a londoni ezüstöt 1948-ból, a nápolyi világbajnokság második helyét 1953-ból. Hajszál híja, hiszen a 21 esztendős Miklós (addigra már ötszörös ifjúsági bajnok volt) fiatal rendőrként egy olyan – finoman szólva – „akciót” úszott meg élve, amikor is egy pisztoly lövedéke fúródott a bal lábába. Gyakorlatilag mindenki úgy beszélt róla, hogy birkózóként már be is fejezheti pályafutását, amelyet egyébként a BVSC-ben kezdett el Előd János irányításával, később Matura Mihály kezei közé került, de térjünk vissza a nagy kérdéshez: van-e visszaút? Szilvási bizonyítván hallatlan elszántságát, akaratát, így válaszolt: igen, van! 1946-ban már bekerült a magyar válogatottba, ekkor következett a fatális baleset, amely – bizonyos források – szerint nem a bűnözökkel vívott tűzharc végeredménye, sokkal inkább valamiféle balul sikerült viccelődés következménye. Balul sült el…bal láb…

Na jó, ez a mindig derűlátó, világéletében bohém fiatalember elkezdett küzdeni élete egyik legfontosabb dolgáért – a birkózásért. És erősített, és erősített. A következő évben már országos bajnok lett! Ezek után úgy tartották számon az FTC birkózóját mint a londoni olimpia aranyesélyesét. Közeledett a Szilvási – Andersson csúcstalálkozó, amely két drámai, sorsfordító felvonást tartogatott. 1948, London és 1952, Helsinki.

Szilvási Miklós az angol fővárosban öt győztes mérkőzés után a döntőben csapott össze a svéd Gösta Anderssonnal, aki pofonegyszerű taktikát választott: kilökdösni, kituszkolni a 23 esztendős magyar bajnokot a szőnyegről. Fogás sehol, aranyérem annál inkább, a svéd nyakában. Tanulópénz volt ez a javából, a közjáték az 1950-es stockholmi világbajnokság volt, ahol újra Andersson „tuszkolt” jobban, Miklós lemaradt a dobogóról. Következhetett hát az 1952-es helsinki olimpia, és jött a magyar ellentaktika az „egyszerű, de nagyszerű” jegyében. A szövetségi kapitány Matura Mihály úgy gondolta, hogy a saját fegyverét kell a svéd ellen fordítani. Óriási energiával gyúrni-gyömöszölni, tuszkolni, és ez bejött! A címvédő svéd „elfogyott”, a váltósúly, a 73 kilogrammosok súlycsoportjának új bajnokát úgy hívták: Szilvási Miklós!

Szilvásy Miklós olimpiai bajnok birkózó mellszobra az FTC Népligeti pályáján. Fotó: kozterkep.hu

A helsinki birkózó csarnokban a 50. magyar olimpiai bajnoki aranyérem tiszteletére csendült fel akkor a Himnusz.

Szilvási Miklós mellszobra később helyet kapott a Ferencváros olimpiai bajnokainak sétányán, amely a népligeti sporttelepen található. A kitűnő birkózó aztán az Újpesti Dózsát is erősítette.

Versenyzői pályafutását követően a válogatott mellett is edzősködött, a tanítványai szeretettel beszéltek róla mindig, volt klubjai közül a BVSC-nél és az FTC-nél szintén okította a birkózókat. Persze, rendőri pályafutását sem hanyagolta el, mi több Szilvási százados – később őrnagy – szép feladatot kapott: tisztként a fővárosi szórakozóhelyeket felügyelte. Pontosabban, ne csűrjük-csavarjuk, kollégáival olykor át meg „átrendezték” egy-egy vendéglátóipari egység szinte teljes berendezését. Hiába, ha valaki alászáll a pofonok völgyébe a rosszfiúk közé…

Mégsem az ököl, inkább a mosoly, a kedély, a jókedv, az életigenlés tartozott Miklós fegyvertárába. Az életigenlés, és éppen ebből, vagyis az életből adatott neki fájdalmasan kevés. 44 évesen a betegség kegyetlenül elragadta. 1969. május 24-én történt. Pontosan 50 esztendeje távozott el az 50. magyar olimpiai bajnoki cím örök tulajdonosa…

Olimpiai bajnokunk fiát, ifj. Szilvásy Miklóst Isztambulban érte a halál