Szőlőktől és boroktól a Bajnokok Ligájáig
Rendhagyó módon kezdődött a beszélgetésünk Kocsis Pállal, a korábbi száznegyvenkilencszeres válogatott kézilabdázóval. Szőlőkről és borokról szólt ugyanis az eszmecsere. Aztán előkerült egy könyv, amely az apai nagyapjáról íródott, amelyből többek között kiderült, hogy több szőlőfajtát is nemesített. Például az Irsai Olivér is az „öreg” Kocsis nevéhez fűződik.
De vissza a kézilabdához. Kocsis eddig ugyanis az egyetlen olyan volt veszprémi játékos, aki vezető edzőként is megmérettethette magát a legsikeresebb hazai klubnál. Egy Magyar Kupa győzelemmel ő is beírta nevét az egyesület történelemkönyvébe.
A legendás Budapesti Honvéd háromszoros bajnokaként érkezett Veszprémbe, amely akkor (1980) éppen a másodosztályból igyekezett az elit mezőnybe ugrani. Olyan klasszisokat hagyott a fővárosban, mint Jegenyés Alpár, Kenyeres József, Kovács Péter. Hajnal Csaba annyira ragaszkodott hozzá, hogy térdszalag szakadásából lábadozva is leigazolta. Azt mondta, ha mégsem tud játszani, akkor majd edző lesz.
Nos, a súlyos sérülések sajnos mindig megtalálták. Leírni is borzasztó. Az első után még négyszer szakadt el a térdszalagja. A VÁÉV SE-vel kétszer volt hazai kupagyőztes. Az elmúlt huszonnyolc évben – egy kisebb megszakítással – Svájcban élt és dolgozott. De sohasem hagyta szem elől, hogy itthon mi történik a sportágban. Kiváló ismerője volt a nemzetközi mezőnynek is. Bjarte Myrhollt például ő ajánlotta be Veszprémbe.
A régi játszótársak: Kenyeres József és Kovács Péter (Fotó: jochapress.hu)
– Nem vagyok nagy vándorló típus, itthon és Svájcban is csak két klubban játszottam – emlékezett játékos pályafutása állomásaira a nyugdíjas éveire készülő Kocsis Pál. – Nem kellett tartanom semmitől, hiszen tanári és szakedzői diplomám egzisztenciális biztonságot adott.
St. Gallenben és Schaffhausenben is eredményes edző volt Kocsis Pál. Akár az utánpótlás nevelésben, vagy a felnőtt csapatnál dolgozott. Azt mondja, büszke arra, hogy ötszörös ifjúsági bajnokok voltak és játékosai közül nagyon sokan felkerültek a felnőttek keretébe. Fontosnak tartja a rendszeres, folyamatos egyéni képzést a fiataloknál, mert csak a tehetség nem elég ahhoz, hogy valakiből nemzetközi klasszis váljon.
Az egykori klasszis természetesen nagy várakozással tekint a jövő héten kezdő lengyelországi Európa-bajnokság elé.
– A magyar válogatott nincs a legjobb hatban a játékosok tudása alapján – latolgatta az esélyeket a Veszprémbe visszatért szakember. – Ez persze nem azt jelenti, hogy nem okozhat meglepetést a Talant Dujsebajev szövetségi kapitány vezette együttes. Csapatként, taktikusan játszva akár messzire is juthatnak Nagy Laciék. Bár az olimpiai kvalifikációt tekintve sokkal nehezebb a feladata a fiúknak, mint a lányoknak volt. A Veszprém játékát alkalmazva lehetne sikeres a címeres mezes alakulat. Jó kapus teljesítmény, kifogástalan, határozott védekezés és az ebből indítható, lerohanásból lőtt gólok jelenthetik a siker alapját.
Kocsis Pál nagyon szorít egykori csapata Bajnokok Ligája sikeréért, de azért figyelmeztet, hogy a sportban nem lehet azt egyértelműen elvárni, hogy meg kell nyerni a legrangosabb nemzetközi kupát.
– A Flensburg elleni összecsapás sorsdöntő lesz a csapat csoport sorozatában, de ezzel semmi újat nem mondtam. Ismerve a riválisokat, a mostani kiírásban bitang nehéz lesz a négybe is bekerülni. Hát még a döntőbe! A serleget hazahozásához pedig emberfeletti teljesítmény kell. A legutóbbi finálét azért bukta el a csapat, mert a döntőt sem fizikálisan, sem mentálisan nem bírta már el. Azt gondolom, hogy a regeneráció rettenetesen fontos az elődöntő és a döntő közötti időszakban. Az utolsó meccset a klasszisoknak, az igazán meghatározó játékosoknak kell megnyerni. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az együttes idősebb játékosai közül Nagy Laci, Ilic és Sulic milyen állapotban lép pályára a végső hatvan percben. A regenerációra számos remek lehetőség van. De erre fel kell készülni. A hátra lévő öt hónapban erre is készülni kell folyamatosan. Olyan nincs, hogy csak akkor, abban a pár órában megoldódjon ez a nagyon is fontos probléma. Kicsit előre szaladtunk ebben a témában. Előbb a lehetőleg sérülésmentes kontinensbajnokság. Aztán lépésről-lépésre előre a végső célig.
Kocsis azt mondja, az évtizedek alatt rengeteg tapasztalat felhalmozódott benne és egyelőre azt sem tudja, miként lehetne ezt megosztani, tovább adni. Ha visszazökken a magyarországi mindennapokba, szívesen segítene az egyéni képzésekben és a tehetségek felfedezésében.
Az biztos, hogy Kocsis felhalmozott tudását feltétlenül kamatoztatni kellene…
(Veszprémi napló / Donát Tamás)
