Szumó-vb: Aranyérem és elégedettség a magyarok háza táján
Jocha Károly helyszíni jelentése Japánból
Alapvetően jó eredményeket hozott a szumó-vb második, befejező napja Tokióban. Elekes Enikő a papírformát igazoló aranyérme mellett számos, magas helyezés is született, több versenyszámban pedig valóban hajszálon múltak a még jobb végső pozíciók.
Természetesen a Kőbánya SC-ben szumózó, kiváló eredményekkel rendelkező fiatal hölgy végső győzelme lendít nagyot az összesített mérlegen. Feltehetően az ő véleménye érdekli leginkább a sportbarátokat.
„Mindenki tudja, hogy alapvetően birkózó vagyok, a szumóra külön nem készülök és csak akkor veszek részt szumó versenyen, ha az nem ütközik a birkózásban rám váró feladatokkal – hangsúlyozta Enikő. – Örülök, hogy a birkózó fogásskálám elégségesnek bizonyult a 65 kilósok mezőnyében. Egyébként most is a birkózás kínálta lehetőségek járnak a fejemben, hiszen tavasszal nagyon nehéz döntést kell meghoznom. Az alapozás végére el kell döntenem, hogy fogyasztok-e 66-67 kilóról a 62 kilósok közé vagy felmegyek a 68 kilósok súlycsopportjába, mert az olimpiai kvalifikáción mindenképpen szeretnék elindulni. Szumóra máskor is kapható leszek, de ehhez ilyen szerencsés időpontban kell rendezzenek nemzetközi verset, mint ahogy ez mos kijött.”
A junior férfiaknál a tököli Gyuricza Marcell meggyőző birkózással lett bronzérmes szombaton
„Én is alapvetően a birkózásból „érkeztem” – mondta a mokány „sűrű” srác, aki szerdán lesz 18 éves, tehát még bőven van ideje ahhoz, hogy kifussa magát. – Ivancsics Géza bácsinak köszönhetem, hogy megszerettette velem a nehézatlétikai sportágakat, a birkózást és a szumózást egyaránt. A szumót jó kiegészítésnek tartom, ezért is versenyzek ebben a sportágban is, mert ezt abszolút amatőr körülmények között teszem. Birkózni már évek óta a mátyásföldi Kertváros SE versenyzőjeként indulok, mert szűkebb hazámban, Tökölön nincs birkózó szakosztály. Aki valami kicsit is komolyan csinál a sportban, annak vannak ötkarikás álmai is, én sem vagyok ezzel másként. Egyelőre annyit, hogy szabadfogásúként szeretnék kijutni a 2028-as játékokra. Ha ez sikerül, akkor esetleg többről is lehet majd szó.”
A felnőtt férfiak csapatversenyében a remélt 3. hely, a bronzérem helyett csak az 5. hely jött össze. A csapat legeredményesebbje, a 205 centiméteres, Pécsi illetőségi Pap Arnold ennek ellenére elégedett hangot ütött meg.
„Nem volt túlfeszített várakozás a bronzérem megszerzése, tényleg nagyon közel voltunk ahhoz – mondta Pap Arnold. – Egy kivételével valamennyi összecsapásomon nyertem, viszont egy vesztes meccs pontja
hiányzott a legjobban. A mongolok ellen ugyanis „bennragadtam” az ellenfél egy támadásában, aki túl mélyen ért el sikerrel, ahonnan már nem tudtam őt „felhozni”. Egyébként is jó az alaphangulatom, mert a 14 hetes kislányom szépen, folyamatosan fejlődik. Jómagam pedig Buzás Patrik barátommal együtt részt vehetek Szaúd-Arábiában a Küzdősportok Világjátékán, ahol minden versenyszámban a kvalifikációkat követően a legjobb 16 versenyző indulhat. Én egyébként azon ritka kivételek egyike vagyok, aki csak szumózik, mivel a birkózás felső súlyhatárát képtelen voltam tartani. Most már 147 kilót nyomok a mérlegen.”
Kovács János, a válogatott keret edzője nem a nyilatkozatok embere
„Mit is mondhatnék – tette fel magának a kérdést. – Alapvetően rendben vannak az eredmények, ami persze nem jelenti azt, hogy egy-két hetedik hely például nem lehetett volna minimum ötödik. Unatkozni nem érek rá, én a szakmámban minden nap dolgozom, s amellett tartok esténként edzéseket. Ráadásul – ha igaz – én is utazom a két szumóssal a néhány éve még elérhetetlen úti célt jelentő Szaúd Arábiába.”
A zárónapon meglátogatta a magyar csapatot a tokiói Magyar Nagykövetség attaséja, Bagdy Tóth Marcell, aki hosszasan elbeszélgetett Sipos Árpád csapatvezetővel és több csapattaggal is.
(jochapress)
Szumó-vb: Elekes Enikő világbajnok
