A tarjáni olimpiai bajnok hobbija a horgászat

Shares

A 75. életévében járó Básti István a jövőre centenáriumát ünneplő, 1972-ben NB I-es bronzérmes SBTC labdarúgócsapatának s egyáltalán Salgótarján sporttörténetének egyik ikonikus személyisége.

Fotó: Hűvösi Csaab / NMH

Nevét azonban országszerte is sokan ismerik, minthogy olimpiai bajnoknak tudhatja magát. Csapattársával és barátjával Szalay Miklóssal 1968-ban Mexikóvárosban együtt állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára.

Őszintén szólva manapság kevés mérkőzést néz meg és a televízióban sem követi szorosan nyomon az eseményeket, s ez a mai labdarúgással kapcsolatos véleményét is tükrözi. Természetesen egykori klubjának, a fekete-fehérek hívásának mindig igyekszik eleget tenni. Az idei tavaszi szezon előtt Szalay Miklóssal tartott élménybeszámolót a mai felnőttcsapatnak, a minap pedig az utánpótlás-bajnokságban elért ezüstérmeket akasztotta a tizenöt éves Stécé-játékosok nyakába. Aktívan vesz részt az SBTC 100 elnevezésű alapítvány munkájában is, amely a 2020-as évfordulót hivatott megünnepelni.

Nyugállományba a városi sportcsarnokban, létesítményközpontban betöltött munkaköréből vonult, de előtte és utána is kamatoztatta manuális készségeit. Csaknem két évtizeden át dolgozott fogtechnikusként majd képkeretezőként is ügyesnek bizonyult. Mostanság szabadidejének jelentős részét a Kercsegdülőben lévő kertjükben tölti, ahol nagy gyümölcsösük van s többek között hét szilvafát is gondoz.

Nagy szerelme azonban a horgászat, amelynek a közelben, a maconkai tónál – ahol a fia, Attila egyesületi tag – hódol. Azonban – ha teheti és az időjárás is engedi – a magyar tenger partján is gyakran vadászik a halakra, főként süllőre és pontyra. Balatonudvariban is otthonosan érzi magát, annál is inkább, mert az ottani házat még édesapjával együtt volt módja megtervezni, felépíteni. Unokái – Attila és Mátyás – is szívesen időznek a tóparti háznál, mert szeretik a vizet és érdekes kirándulásokat is lehet tenni például a rendezvényeiről híres Kapolcsra vagy éppen a szép kisvárosba, Tapolcára.

(NOOL.hu)