Tatabányán ideális lehetőségei vannak a súlyemelőknek

Évtizedekkel korábban könnyebb dolga volt a Tatabányai Bányász SC súlyemelő szakosztályának, hiszen akkoriban olyan világklasszisok fémjelezték a bányászvárost ebben a férfias sportágban, mint Földi Imre és Veres Győző, hogy csak a legmarkánsabb egyéniségeket említsük.

Stark András (b), Visegrádi József, Likerecz Attila (fotó: jochapress.hu)

A hatvanas-hetvenes évek óta sok minden megváltozott, de a tatabányaiak változatlanul tartják helyüket a magyar súlyemelősportban. A sikeres múltról, a jelen örömeiről és gondjairól, továbbá a közeljövő terveiről egyaránt szó esett azon a kerekasztal beszélgetésen, amelyen a TSC súlyemelő szakosztályának meghatározó egyéniségeit sikerült szóra bírni.

Elsőként az 1951 óta működő szakosztály egyik élharcosa, Tatabánya egyik büszkesége, a müncheni olimpiára is kijutott, Európa-bajnok, felnőtt világversenyeken kilenc érmet gyűjtött kiválóság, Stark András szólalt meg.

– 1980-ban sérülés miatt hagytam abba, majd öt évig Orvos András szövetségi kapitány mellett a válogatottakat segítettem. 1985-től a TBSC utánpótlás edzőjeként dolgoztam, majd 1989-ben lettem vezetőedző, amikor elődöm, Hanzlik János szövetségi kapitánnyá lépett elő. Ebben az időben kitűnő szakmai munka és biztos anyagi háttér volt a jellemző.

– Nem a legjobbkor lett vezetőedző, hiszen a rendszerváltás éveiben az anyagiak ugyancsak megcsappantak,

– 1997-ig folyamatosan lett mind rosszabb az anyagi helyzet, ekkorra már a klubot felszámolás fenyegette. Ekkor lett Stark Tibor Európa-bajnok, Nagy Ákos junior világbajnok az akkori, nyomorúságos körülmények közül kiemelkedve. Ebből a mélypontból kezdődött meg a lassú elmozdulásunk.

– Milyen források nyíltak meg a végül megmaradt szakosztály előtt?

– A város is kezdett „talpra állni”, a minimális támogatások mellett mi is elkezdtünk a súlyemelő terem esténkénti bérbeadásából filléreket kihozni. Jómagam 2012-ig voltam vezetőedző, addig mindig az országos rangsor élmezőnyében foglaltunk helyet. A már említetteken kívül ifj. Király László, Pócza Vajk, Németh Valentina, Huber Tímea és a többiek azért nem jutottak még feljebb, mert mindannyian munka vagy tanulás mellett emeltek súlyt, kellő segítség, hátország nélkül.  Összességében elégedett vagyok azzal, amit a szakosztály az én vezetésem alatt, az adott körülmények között, 2012-ig elért.

Visegrádi József már több mint két évtizednyi múlttal rendelkezik a szakosztály élén: ő 2000-ben vette át ezt a feladatkört és azóta is kitart vállalása mellett.

– Testépítőként kerültem ebbe a rendszerbe még a kilencvenes években és azóta igyekszem a lehetőségeimen belül támogatni a TSC súlyemelő szakosztályát. Szakosztályvezetővé történt megválasztásom után több lett a feladatom és a kötelezettségem is. Sokat jelentett számomra a Stark Andrással volt együttműködés, mert ő ízig-vérig súlyemelő, akivel könnyen megtaláltuk a közös nevezőt.

– Stark visszavonulása után hogyan mentek a dolgok?

                          Földi Csilla és olimpiai bajnok édesapja, Földi Imre (fotó: jochapress)

– Az egyesület korábbi versenyzője, Pócza Károly lépett helyébe, mellette a csodálatos múltú Földi Imre lánya, Csilla elsősorban azon dolgozott, hogy a gyerekek megszeressék a sportágat. Mellettük több edzővel is próbálkoztunk, vegyes sikerrel. A legutóbbi választásunk Likerecz Attila, akitől hosszabb távon remélünk és várunk eredményes edzői munkát. A Tatabányai SC jól működik, a klub vezetése részéről Ormos Marianna szervezési igazgatón keresztül minden segítséget megkapunk. A szakosztályok közötti kapcsolat is rendjén van, így jó alaphangulatban tudunk versenyzőket felkészíteni és versenyeztetni. Sajnos, az utánpótlás biztosítása egyre nehezebben megy, ami országos jelenség, nem csak Tatabányán okoz gondot.

– Szerencsére sok szálon futnak a szakosztály dolgai.

– Igyekszünk a múltunkhoz méltó módon ismét felfelé törekedni. Ehhez a szándékunkhoz a sportági szakszövetségtől is kapunk biztatást. Igen komoly gyakorlatra tettünk szert versenyek rendezésében, amit a következő években szeretnénk a sportág javára fordítani újabb erőpróbák sikeres lebonyolításával.

 – Az mindenképpen említést és elismerést érdemel, ahogy a szakosztály múltját, az elért sikereket igyekeznek elevenen tartani.

Tatabánya nemzetközi szintű súlyemelőinek 2021-ben felavatott emlékfala (fotó: jochapress.hu)

– Egy olyan, országos viszonylatban is egyedülálló díszfalat építettünk, amelyen mindenki megkapta az őt megillető elismerést, aki 1951-től napjainkig eredményességével támogatta a szakosztály megmaradását, elismertségét. Ami pedig az idősebb versenyzőinket illeti, őket is legalább évente egyszer összehívjuk, hogy érezzék a megbecsülést és ők is akarják tartani a kapcsolatot korábbi klubjukkal.

  Időrendi sorrendben a legkésőbb kapcsolódott a TSC súlyemelő szakosztályának életébe az év elején szerződtetett vezetőedző, Likerecz Attila, így természetesen ő is szót kapott.

– 1989-ben kezdtem súlyt emelni, az edzőséggel pedig 2001 óta „barátkozom” – mondta Likerecz. – Mivel a mi egész családunk benne volt a sportágban, így szinte adódott, hogy megpróbálkozzak a tapasztalataim átadásával, közben pedig igyekezzek ezen a területen is fejlődni. Oroszlányban hosszú ideig dolgoztam úgy, hogy sportágunk nagyon szerény támogatást élvezhetett. Versenyzőként sokkal jobb körülmények között emelhettem, mivel édesapánk önerőből rengeteget áldozott az eredményességünkre. Ami pedig a mai lehetőségeinket illeti, általános jelenség, hogy a tehetséges fiatalok legtöbbje az érettségi után vagy teljesen visszavonul, vagy csak átmozgató jelleggel marad a sportág közelében, mert vagy a tanulás vagy a munka kerül életük középpontjába.

– Lassan egy éve, hogy átjött Tatabányára. Melyek az eddig szerzett, legfontosabb tapasztalatai?

– Meggyőződésem, hogy jelen időben nincs az országban jobb feltételekkel rendelkező szakosztály, mint az itteni! Úgy érzem magamat szinte, mint egy profi nyugati klubnál, ahol minden adott az eredményes munkához. Mindenki, ki-ki a maga helyén azon van, hogy nekünk jó legyen. Amikor idejöttem, 4-5, komolyabb utánpótláskorú ígéretet találtam, felnőttet egyet sem. Ebben a korosztályban országos szinten igen komoly hiány van. Szerencsére néhány ügyes gyereket áthoztam magammal Oroszlányból. Én egyébként legszívesebben az általános iskolásokkal foglalkozom, belőlük lehet idővel eredményes versenyző. Jelenleg 18 fiatallal foglalkozunk érdemben, felnőttben mindössze két emberünk van, de mindkettő országos bajnokságot tudott nyerni Nyíregyházán.

– Ők mindketten kuriózumnak számítanak az emelők mezőnyében.

– Igen, mivel mindketten egyetemisták. A 102 kilós Lutz Levente kivételnek számít, hiszen budapesti egyetemi tanulmányai mellett is elvégzi a kemény edzéseket. Az ob-n három versenyzővel vettünk részt és Levente mellett Fekécs Szilárd is aranyérmes lett, ő 81 kilóban lépett a dobogóra, egyébként Debrecenben egyetemista. A juniorkorú Stavarsz Ádám volt a harmadik, aki szintén jól szerepelt, ő az ugyancsak figyelemre méltó 3. helyen kötött ki.

– Közben azért a fiatalabbak is szép sikereket érnek el.

– Év elején a tinik bajnokságáról két aranyat és két ezüstöt hoztak el a fiúk. Az őszi kiírásban három-három arany és egy ezüst volt az éremtermés. Az ifik bajnokságán két-két aranyat, illetve bronzot szereztek képviselőink. Két segítőmmel, Pócza Károllyal és Földi Csillával még a szép eredmények ellenére is nagyon nehezen tudunk kezdőket bevonni a szakosztály életébe, mert a világ sokféle csábítása elvonja őket a sport világától. Az adott alaphelyzetben minden egyes fiatalnak nagyon kell örülnünk, aki mégis a súlyemelést választja.

(jochapress / Jocha Károly)