Tatabányától joggal várják a minőségi eredményeket

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Sport Államtitkársága még 2018 végén tudatta a Tatabányai Bányász SC vezetőivel, hogy a tíz legerősebb vidéki sportegyesület egyikeként 180 millió forintos extra támogatásban részesülnek. Erről a klub életében soha nem volt lehetőségről beszélgettünk Sámuel Botond sportköri elnökkel.

Sámuel Botond, a TBSC elnöke. Fotó: JochaPress

– Tatabánya az utánpótlás nevelése terén mindig jeleskedett, de az érettségiző korba érkezett tehetségeket soha nem tudta megtartani a város javára. Ez a helyzet ezzel a támogatással alapvetően megváltozik.

– Az olimpiai sportágakban az alsóbb korosztályokban hogyan állnak?

– Súlyemelésben harmadikok, atlétikában nyolcadikok, birkózásban kilencedikek vagyunk, tehát ezen a vonalon bíztató a helyzet. A sportkörök rangsorában az első tíz közé számítjuk magunkat. Ha Tokióra nem is, de a 2024-es, párizsi olimpiára már mi is reálisan pályázhatunk az olimpiai kvóták megszerzésére képes versenyzőinkkel.

–  Magyarországon a nagy egyesületek nincsenek labdarúgás nélkül. Ezen a vonalon mi a helyzet Tatabányán?

– Az elmúlt három-négy évben bizonyos olasz „szakemberek” teljesen leamortizálták a labdarúgó szakosztályunkat. Új lapot nyitottunk és lentről indulva, jelenleg a megyei bajnokságban szerepel együttesünk. A felnőttek mellett tizenhárom utánpótláskorú csapatunk szerepel az egyes korosztályokban. A megyei bajnokság megnyerését követően e hónap 8-án és 16-án játszik felnőtt csapatunk az osztályozón. Reményeink szerint ősztől az NB III-ban szerepel majd a TBSC labdarúgó csapata. A jelenlegi jó játékosállományban mindössze egyetlen, nem helyi kötődésű labdarúgónk van és az NB III-ban is minimum 70-75 százalékban a mostaniakra akarjuk építeni az együttest. Célunk egyébként az NB II-be történő feljutás.

– Az idei évre kiutalt 180 millióval mit tehetnek?

– Ezt az összeget működésre kaptunk, idén el is kell költenünk, tehát ezzel semmi mást nem tervezhetünk, semmiféle „bűvészkedésre” nincs lehetőségünk.

– Ebben a támogatásban feltehetően benne vannak az elmúlt évek folyamatosan javuló statisztikái is?

– Így igaz! Amikor én 2011-ben ide kerültem a TBSC élére, mindössze nyolc szakosztályunk működött maximum 500 sportolóval és mindössze 80 milliós költségvetéssel. Ma ez az szám 13-ra, illetve 1300-ra emelkedett, miközben már csaknem 600 millióból gazdálkodhatunk. Ezekben a számokban egyértelműen kézzel fogható a minden szinten bekövetkezett, jelentős előrelépés. Ez a létszám, ez a pénzalap már egy teljesen másfajta működtetést, egy professzionális szemléletet igényel. Megemlíteném még egy példaként az atlétikai szakosztályt, ahol 2011-ben négy edző működött, ma tizenkettő. Az elért eredményeink alapján érdemeltük ki ezt a kiemelt státuszt, viszont ezután joggal várják el tőlünk az egyre javuló eredményeket. Ennek az elvárásnak kell igyekeznünk megfelelni a következő években. Érmekre számítunk a junior világversenyeken, s előbb-utóbb a felnőtteknél is minőségi ugrásnak kell bekövetkeznie.

– Néhány példát említene a váratlanul „beesett” pénz felhasználását illetően?

– Olyan lehetőségek nyíltak meg előttünk, amelyekre korábban gondolni sem mertünk. Így ma nem okoz gondot a legkülönfélébb szakemberek – sportorvosok, dietetikusok, a speciális regenerálódást segítő szakemberek, stb. – alkalmazása. Márpedig köztudott, hogy ma már a nemzetközi szintű sporteredményekhez az ilyen sokoldalú hátország elengedhetetlen. Az én személyes kikötésem volt, hogy az edzőink bérét is alapvetően tegyük helyre úgy, hogy nekik is érdemes legyen itt dolgozni. Mi pedig jogosan kérjük és várjuk tőlük az eredményeket. Azt kell látni, hogy egy évvel ezelőtt még a minimálbért is alig tudtuk kifizetni, most pedig minimum a duplájára emelkedtek a fizetések.

– Jelenleg elégedett az edzői gárdával?

– Jó az általános vélemény, de a vezetőedzők átlaga közel van a hatvanhoz, így a mögöttük sorakozókra is komolyan oda kell figyelnünk. Katona Géza, Salamon Zoltán, Pláztán Attila, Pócza Károly, Rózsa András, Gyurkovics István mind ebbe a korosztályba tartoznak. A világért sem akarom megbántani őket, de 8-10 éves perspektívában nem szabad velük tervezni. a fiatalok pedig hiányoznak, mert legtöbbjük nem dolgozik a szakmában. Nehéz ma produkálni és nem csak a komolyan elkötelezett edzők hiánya miatt, hanem azért is, mert a sok, választható sportágra az elkényelmesedés miatt egyre kevesebb a gyerek. Ennek ellenére el merem mondani, hogy 2024-es szemüvegen nézve atlétikában, birkózásban, ökölvívásban és vívásban is van olyan tehetségünk, akik eljuthatnak a francia fővárosban megrendezésre kerülő ötkarikás játékokra.

(jochapress / Jocha Károly)