Temesvári Tibor nehéz napjai Sümegen

A napokban volt 77 éves Temesvári Tibor, aki a nyolcvanas évek elején szárnyaló útjára indította a veszprémi labdarúgást, amely 1988-ban a sportág történetében először jutott az élvonalba.

Az aggódó báty, Temesvári Miklós

A királynék városában csak Menottiként hívott edző huszonegy pontos előnnyel végzett csapatával a harmadosztály élén, majd a Dunaújváros ellen sikerrel megvívott osztályozó után az egycsoportos, húsz csapatos NB II-be jutott, ahol a hatodik helyen végzett. Veszprémben csak a dr. Lakat Károly mester vezette Debrecen tudott nyerni abban az évben.

Temesvári Tibor szélső hátvédként több NB I-es csapatban is futballozott több, kevesebb sikerrel. A dupla hetest ünnepelni illene, de a bátyja, Temesvári Miklós – a képen – szomorú információkat hozott öccséről. Az egykori, kiváló edző, aki öt első osztályú csapatnál is dolgozott, az Újpesttel két Magyar Kupát, a Tatabányával bajnoki ezüst- és bronzérmet is nyert, lehangoltan beszélt testvére egészségi állapotáról.

-Tibor feleségével, Rózsikával meglátogattuk az öcsémet, aki megérte a 77 évet – mondta Temesvári Miklós. – Nyár óta Sümegen ápolják demens betegként, aki már nagyon keveset érzékel a körülötte lévő világból. Kettőnket még megismer, de nincs jó állapotban. Mondta is, nézzétek, hogy lefogytam, milyen soványak a lábaim. Rettenetesen rossz érzés őt ilyen állapotban látni, hiszen mindig vidám, bohém ember volt, akinél jobban senki sem szerette a futballt. Sokszor került konfliktusokba másokkal, mert időnként azt is kimondta, amit nem kellett volna. Egyébként jólelkű, segítőkész embernek ismerték. Aki pedig a hatvanas évek elején tudott az élvonalban futballozni, az nem lehetett annyira rossz játékos.

Feleségét is nagyon megviseli férje rossz egészségi állapota, akit hetente kétszer is meglátogat Sümegen.

-Csak téged és a bratyót szeretem -, szokta mondani, amikor ott vagyok, aztán könnyes lesz a szeme és azt kéri, hogy öleljem meg – emlékezett a legutolsó látogatás szomorú pillanataira Rózsika. – Összerezzenek, amikor megszólal a telefonom, mert időnként felhívnak Sümegről, hogy tájékoztassanak az állapotáról. Pénteken újra elmegyek hozzá…

Temesvári Tibor veszprémi csapatában klasszisok is futballoztak, akik a válogatott mezt is magukra húzhatták. Palla Antal kapus, Baranyi Sándor, Karsai László és Lechner „Csóka” Károly a korszak legjobbjai voltak, akik igazi erősítést jelentettek a merészebb álmokat szövögető együttesnek, amelyben többek között Jugovits, Csomai, Kelemen, Gáspár és Bognár bontogatta szárnyait…

Kedves Tibor! Ez egy nagyon szomorú születésnap, de őrizzük a sok, focival kapcsolatos humoros mondásod, mint például azt, amely így hangzik: „a futballhoz én értek, meg egy kicsit a bratyó”.

(Donát Tamás)