Több mint három évtized a BEAC szolgálatában
A magyar kosárlabdázás egyik markáns egyéniségét, Buttás Pált a közelmúltban két alkalommal is kitüntették. Számos témát felölelő beszélgetésünket ezen elismerések jelentőségénél kezdtük.
– Mit jelentenek ezek a kitüntetések az Ön számára?
– Ahogy közeledik az ember pályafutása vége felé, mind jobban esnek ezek a dolgok. Korábban a sikerek a pályán születtek, most már a pályán kívülről dolgozom klubomért és sportágamért. Ezek a számomra igen megtisztelő események visszajelzések arra vonatkozólag, hogy letettem valamit a közös asztalra.
– Két, egymástól eléggé távol eső területen szólították meg…
– A Magyar Edzők Társaságának alapító tagja voltam, a BEAC edzője, majd szakosztályvezetőjeként pedig kis megszakításokkal több mint 30 éve szolgálom klubomat.
– Mit tart edzői munkássága legfontosabbnak tartott elveiről?
– Összesen mintegy 13-14 esztendőt töltöttem a női kosarasok kispadján. Számomra a legfontosabb elv a következetesség volt. Erre törekedtem például a fiatalok beépítésénél. Igyekeztem mindig előre gondolkodni. Ez a szemlélet segített át bennünket például akkor, amikor a 25 év előtti bajnokcsapatunk gerincét alkotó játékosok visszavonultak. Az előre gondoskodás eredményeként volt helyükre kiket felküldeni a küzdőtérre.
– A BEAC mindmáig arról is híres volt, hogy csak magyar játékosokat foglalkoztatott. Ezt az elvet az idei nyáron feladták. Miért?
– Sok-sok éve mindig arra törekedtünk, hogy fiatal, magyar, középiskolás vagy egyetemista, illetve ott végzett játékosaink legyenek. Ugyanez vonatkozik például vezetőedzőnkre, Balogh Juditra is, aki immár 14 esztendeje a BEAC sikereiért tevékenykedik. Bár szerény költségvetéssel dolgozó szakosztály vagyunk, egy-két külföldit azonban így is meg tudtunk volna kockáztatni, akár már több évvel korábban is. Mostanra jutottunk el odáig, hogy ezt a lépést kényszerültünk meghúzni, a lehető legkevesebb kompromisszummal.
– Két külföldi és egy magyar játékossal erősítettek.
– Így került hozzánk egy Amerikában egyetemet végzett újzélandi játékos, Jacinta Anne Beckley és egy horvát center, Jovana Mandic. Sajnos, egyelőre játékban nem sokat láttunk tőlük, mert mindketten bokasérülést szenvedtek. Harmadik új játékosunk, Laklóth Anna Győrből érkezett hozzánk kölcsönbe. Szerintem ő rengeteget segíthet a szakmai stábnak a csapatépítésben, játéktudásával és hozzáállásával egyaránt.
– Ön két évig a magyar női kosárlabda válogatott kapitánya is volt, így bizonyára a válogatottakat is megkülönböztetett figyelemmel kíséri?
– A kapitánynak rendkívül szűk a merítési lehetősége. Elég két-három játékos váratlan kiesése és máris alapvetően más helyzetből kell indulnia. Ezen a tényen az sem változtat, hogy utánpótlás korú válogatottjaink ez évben kiemelkedően szerepeltek a világversenyeken. A felnőtt csapatokba történő beleerősödés ugyanis egy nehéz és bonyolult feladat, nem megy máról holnapra. Az minden esetre biztató, hogy legjobbjaink ismét kijuthatnak az Európa-bajnokságra. A szombati, Albánia elleni összecsapáson a kosárlabdázással még csak ismerkedő ellenféllel szemben akár 40-50 pontos különbség is kialakulhat javunkra. Az oroszok viszont előttünk járnak, még annak előrebocsátásával is, hogy valamelyest visszaesett a válogatottjuk.
(jochapres / Jocha Károly)
