Torna, Váradi László: A címek elillantak, a sportág szeretete megmaradt

Ezek a téli hónapok többek között a régi emlékek felidézésére is jók. Az ország messze legtöbbek által lakott és gazdaságilag is utcahosszal legelső vármegyéjének, Pestnek a lapjában, a Pest Megyei Hírlapban – nem szégyellem bevallani! – kimondottan szívesen dolgoztam. A fővárosközeli településeken számos, a valódi tömegsport iránt elkötelezett sportemberrel volt szerencsém megismerkedni. Olyanokkal is, akikkel mind a mai napig laza, de élő kapcsolatban tudtam maradni.

Váradi László

Az egyik ilyen emberem a ceglédi Váradi László. A tanár úr eredetileg nem sportoktatónak készült: Nyíregyházán orosz-testnevelés szakon végzett a főiskolán, majd a testnevelés diplomáját Pécsen továbbtanulva, általánosról középiskolaira erősítette.

Negyvenöt esztendeje érkezett Ceglédre, ahol életfogytig tartó gyökereket eresztett. A „régi, szép” időkben, 1978 és 1990 között főállású edző lehetett. Az akrobatikus elemekkel felerősített női torna szakosztályban szép számmal oktatta a fiatalokat, s amíg lehetett, addig nemzetközi versenyek során is szép eredményekkel mérettették meg magukat.

A rendszerváltást követően tíz évig az abonyi gimnáziumba átjárogatva tanított, miközben sportága alapvetően visszafejlődött. A tanár úr ennek a tendenciának ugyan nem örült, arra viszont egyetlen napig sem gondolt, hogy az edzősködést feladja. A csúcsidőszakban elért, számottevő nemzetközi sikert (a legértékesebbeket Katowicében és Rigában) ugyan megismételni nem tudta tanítványaival, de azért még 2014-ben is eljutottak Székelyudvarhelyre, a Látványtánc Európa-bajnokságra.

Beszélgetésünk során megerősítette: mindvégig kitartott ars poétikája mellett, amely szerint ő a sportolókért van, és nem fordítva. Ezzel a hozzáállással olykor kemény csatákat is vállalt a mindenkori sportági szövetség vezetőivel szemben. Az utóbbi években már csak szűkebb pátriájának gyerekei foglalkoztatják, s bár tanítványainak száma 8-15 közé csökkent, velük továbbra is szívesen foglalkozik.

Ma már csak az emlékei között tartja nyilván, hogy évtizedekkel korábban a Nemzetközi Sportakrobatikai Szövetség bíróbizottságának is tagja volt. Az adott helyzethez igyekszik alkalmazkodni és örül, hogy korábbi munkahelye, a Ceglédi Református Iskola és Óvoda heti két edzéslehetőség biztosításával továbbra is befogadja őket a tornaterembe. Attól sem nagyon ment fel a vérnyomása, hogy a 30 éve alakult helyi Sportmúzeum jubileumi ünnepségére „elfelejtették” meghívni, pedig a szép emlékű Kürthy Béla bácsi idején még a Sporttörténeti Bizottságnak is aktív tagja volt.

Így él és dolgozik a jövőre 70 éves mestertanár, aki egykor a Pest Megyei Torna Szövetségnek az elnöke is volt. A tisztségek „kimentek” alóla, egyes helyeken igyekeznek elfelejteni őt, akitől azonban a torna szeretetét és az oktatás örömét nem tudják elvenni. Ezért van még mindig ott, folyamatosan cserélődő tanítványai között, a Váradi Acro Bt. vezetőjeként.

Mi mást tehetnénk, mint jó egészséget és kitartást kívánunk a sport szeretetének továbbadásához Váradi László tanár úrnak..

(jochapress / Jocha Károly)