Továbbra is Pálinger az egyetlen női tag a MOB elnökségében

A Magyar Olimpiai Bizottság elnökségnek eddig egyetlen női tagja volt, Pálinger Katalin, aki egyben a Magyar Kézilabda-szövetség alelnöke is.

A MOB szombati közgyűlésen nem tudott személyesen részt venni, mert babát vár, de a pályázatát újra beadta, és utolsóként, 54 szavazattal ismét bekerült az elnökségbe, ahol egyébként továbbra is ő képviseli egyedül a hölgyeket, ugyanis a pályázók közül nem került be sem Sinkó Andrea, sem Csisztu Zsuzsa – előbbi egyetlen szavazattal végzett Pálinger mögött.

A nők aránya a MOB elnökségében így továbbra is 7.7 százalék.

Fotó: Tumbász Hédi/Nemzeti Sport

Pálinger Katalinnal Pircs Anikó készített interjút

– Emlékszik, mit írt a kétezres évek elején akkori klubja, a Dunaferr szezon előtti „felmérésében” arról, mi az álma a sportban és a magánéletben?
– Ajaj… Ami a sportot illeti: biztos olimpiai bajnok akartam lenni, mint minden kézilabdázó. Civilben nem lehetett más a válasz, mint a boldog család, gyerekekkel.

– Az utóbbi telitalálat.
– Életem meghatározó és legfontosabb része kezdődött a kislányom születésével. Tudatosan készültem rá, a családtervezés miatt fejeztem be sokak szerint korán, szerintem épp időben a pályafutásomat. Maximalista vagyok, nem szerettem volna a figyelmemet a család és a sport között megosztani; el nem tudtam volna képzelni, hogy miközben edzőtáborban vagyok, otthon sír a kislányom. Egy pillanatig nem vacilláltam a döntésen, tízéves koromtól mindent feláldoztam a kézilabdáért, hét éve pedig az életem legcsodálatosabb időszakát élem, amely hamarosan újabb fejezettel bővül: júliusban születik meg a kisfiunk.

– Kíváncsi, mit írt az „álmom a sportban” rubrikába?
– Igen.

– BEK-győzelem, ami – noha játszott két döntőt – végül nem jött össze. Nagyon hiányzik?
– Érdekes, egyáltalán nem hiányzik. Ha visszatekintek a pályafutásomra, nem az ugrik be, hogy teljesebb lenne vele a karrierem. A Győr épp azután nyert először, hogy kiszálltam a sportból, mégis nagyon tudtam örülni a győzelemnek. Nem lennék boldogabb ember, ha a vitrinemben lenne három Bajnokok Ligája-aranyérem. Azért tudok elégedetten visszagondolni, mert nagyon jó csapatokban kézilabdázhattam, játszhattam kupadöntőket, és a magyar kézilabda egyik legsikeresebb korszakának válogatottjában szerepelhettem.

– Az ezredforduló válogatottja új szintre emelte a női kézilabda hazai népszerűségét. Éreznek még az egykori, önöket övező rajongásból valamit, hallja még mondjuk a háta mögött a korábbi népszerű, „Szeretem a sört, szeretem a bort és a Pálingert” szurkolói rigmust?
– A rigmus inkább helyhez kötött, azt a dunaújvárosi B-közép tagjai költötték nekem. Egyébként azt gondoltam, a visszavonulás után fél évvel alábbhagy az érdeklődés, meglep, hogy még mindig megállítanak idegenek, és felidéznek emlékezetes meccseket – jólesik az emberek szeretete.

– Van gól, ami kísérti?
– Ha visszaforgathatnám az időt és egyetlen védést mutathatnék be, a 2003-as elveszített vb-döntő rendes játékidejének időn túli heteséhez állnék oda újra. Meggyőződésem, ha két-három évvel rutinosabb vagyok, megfogom.

Teljes interjú a Nemzeti Sportban

Újabb négy évig Kulcsár Krisztián a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke