Triatlon: Kuttor Csaba szerint javulni fog az utánpótlás helyzete

Kuttor Csaba három alkalommal kvalifikálta magát olimpiára. Jelenleg a legjobb hazai női triatlonista, Bragmayer Zsanett magyarországi edzője a Team Újbuda SE-ben.

– Az élvonalbeli triatlonisták véleménye megoszlik, hogy a magaslati edzőtábor, vagy a meleg égövi felkészülés az üdvözítő felkészülési módszer. Vajon melyik a helyes út?

– A klub esetében a felkészülés során három különböző csoportról beszélünk – mondja Kuttor Csaba edző. – A kezdők esetében még nem tudjuk mi lesz belőlük, ők idehaza edzenek. A másik csoport az ifjúságiak és a juniorok. Nekik mindenképpen a meleg égövi felkészülést ajánljuk, mert ott télen az időjárási körülmények jobbak. A harmadik csoport az elit versenyzők egy része. Ők azok, akiknek a magaslati edzőtáborban végzett alapozás pár százalék pluszt jelent a versenyen. Aki olyan szinten űzi a sportágat, hogy ez a többlet hozzá tud rakni valamit a teljesítményéhez, azok számára van értelme a magaslati edzőtáborozásnak.

– Bragmayer Zsanett példája követendő lehet-e, miszerint magyar versenyzőként egész évben francia egyesületben edz?

– Egy bizonyos szint elérése után ez elkerülhetetlen. A legtöbb sportágban hasonló a helyzet. Például Valter Attila kerékpáros is Andorrában él az eredményesebb versenyzés érdekében. A meleg égövi edzésekre, a magaslati felkészülésre magyar versenyzők esetében csak külföldön adott a lehetőség. De megfelelő infrastruktúrával rendelkező országokban, úgy mint Belgiumban is, összeállnak a triatlonisták, és elmennek külföldre edzeni. Ennek az az értelme, hogy hasonlóan erős emberekkel együtt tudnak felkészülni.

– Edzőként hogyan látja, hány magyar versenyző indulhat jövőre Párizsban az olimpián?

– A nőknél egy triatlonistáról beszélhetünk. Bragmayer Zsanett szinte biztos olimpiai résztvevő, csak sérülés, vagy betegség akadályozhatja meg ebben. Úgy tűnik tavalyi nyaki sérvét végleg maga mögött tudja.

– Férfiak esetében melyek a reális kilátások?

– Most minden beszélgetés arról szól, hogy három fiú utazhat. Ehhez az olimpiai világranglista első harminc helyezettje között kellene lenni három magyar versenyzőnek. Nézem a pontokat, látom azt, hogy milyen remek versenyzők vannak ott a srácok mögött. Ha tippelni kell, akkor nagyon pesszimista vagyok. Éppen, hogy nem lesz meg, a harmadik magyar a harmincból egy-két hellyel ki fog csúszni. Világszenzáció lenne, ha egy ilyen kis országból három fiú versenyző kvalifikálná magát. Annál is inkább, mivel más országokban piramis modellre épül az utánpótlás kinevelése, viszont nálunk a kémény modell működik.

– Mit értsünk a kémény modell alatt?

-Nekünk adott néhány fiú versenyzőnk Bicsák Bence, Faldum Gábor, Lehmann Csongor, Tóth Tamás személyében. Ők évek óta ott vannak az elitben. Viszont nem minden évben jönnek alájuk még új emberek, akik azután fokozatosan mennének felfele, amíg 10 év alatt hasonlóan magas szintet elérnének.

– A nőknél is hasonló a helyzet?

– Igen, sőt nagyobb gondok vannak. Minden elismerésem az 1994-es születésű Bragmayer Zsanetté aki ott van a világelitben. De valahol a rendszer hibáját mutatja hogy Zsanett után nettó 10 évvel a 2003-as születésű Kropkó Márta, majd megint 5 évvel a 2008-as Szalai Fanni következik. Ezek túlságosan nagy időtávlatok. Ennyire nincsen eredményes női versenyzőnk, ne dőljünk hátra karba tett kézzel a karosszékben az utánpótlást tekintetében.

– Miért akadozik Magyarországon az utánpótlás nevelés?

– Sokáig nem érte meg triatlonozni, mert a versenyző, vagy a szülei zsebből fizették a sportolást. Ha ez nem történt meg, akkor nagyon mostoha körülmények voltak. Amelyik fiatal nem tudta megvenni a használt bringát egymillióért, akkor esélye sem volt az előbbre lépésre. Akinek szerencséje volt, mögötte állt egy jómódú klub, akkor fenn lehetett tartani a felszínen. Ilyen a Budaörsi Triatlon Klub, ahol egy papa elég sok pénzt belerak a sportágba. Ezért is mennek el tőlünk sokan az Újbuda SE-ből a Budaörsbe.

– Lát esélyt arra, hogy azonos feltételekkel történjen az utánpótlás nevelése?

– A közelmúltban előbbre jutottunk a szövetségi támogatások terén. Az MTSZ-ben manapság már jobban odafigyelnek arra, hogy a versenyzők minden évben egy alkalommal eljussanak edzőtáborba, és gondot fordítanak a versenyeztetésre, a sportfelszerelések biztosítására. Jómagam úgy látom, hogy ennek köszönhetően előbbre fogunk lépni.

(Kép és szöveg: Kassai János)