Végső búcsú Kovács Ferenctől
A pesterzsébeti temetőben szerettei, tisztelői körében kísérték utolsó útjára kedden Kovács Ferenc labdarúgó mesteredzőt, aki 84 éves korában hunyt el május 30-án. A temetésen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök is.
Az MTK nevében Deutsch Tamás klubelnök beszédében hangsúlyozta: a magyar és az európai futball egyik olyan egyéniségétől búcsúzik, akinek életpályájára „a futballban ritkán használt, pedig fontos szó illik” a legjobban, ez pedig az elegancia.
„Kovács Ferenc, a magyar futball egészének Feri bácsija, maga volt a megtestesült, valósággá vált elegancia” – emelte ki Deutsch.
Garancsi István a Videoton labdarúgócsapatának tulajdonosa felelevenítette Kovács Ferenc régi sikereit fehérvári edzőként, majd az újkori eredményeket – a bajnoki aranyérmeket – említette, amelyekből már tiszteletbeli elnökként vette ki részét a legendás sportember.
„Sugárzott róla a hitelesség, a megbízhatóság. Soha olyat nem mondott, amiben nem hitt maga is. És róla soha rossz szót nem hallottam senkitől. Mindenki szerette, ki Feriként, ki Feri bácsiként. Bár ezt mindig kikérte magának” – mondta Garancsi, aki szerint Kovács Ferenc nélkül a Videoton már soha nem lesz az, ami volt.
Kovács Ferenc az MTK saját nevelésű játékosaként 1954-ben mutatkozott be az NB I-ben, és több mint tíz éven keresztül viselte a fővárosi kék-fehérek mezét, akikkel bajnok és KEK-döntős volt, illetve kétszer megnyerte a Közép-európai Kupát. Az 1960-as római olimpián bronzérmet szerzett a válogatottal.
Edzői karrierjét 1965-ben kezdte az MTK utánpótlásánál, 1968/69-ben már a felnőtt csapat kispadján ült. A hetvenes évektől az Egri Dózsa, a Vasas SC, a Debreceni VSC, a spanyol Las Palmas, a Szeged SC és az Újpest vezetőedzője volt, illetve 1978 és 1979 között a magyar válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. Utóbbi poszton nyolc mérkőzésen két győzelem, négy döntetlen és két vereség volt a mérlege.
A Videoton SC-t 1972 és 1988 között három különböző időszakban irányította. Legnagyobb edzői sikereit Székesfehérváron érte el: 1976-ban bajnoki ezüst, 1984-ben és egy évvel később bronzérmes volt. Az 1984/85-ös szezonban az UEFA Kupa döntőjéig vezette a csapatot.
Kovács Ferenc az elmúlt években is aktívan élt, és a labdarúgásnak szentelte mindennapjait, 2008 óta a Videoton FC tiszteletbeli elnöke volt, a magyar szövetségben (MLSZ) is dolgozott.
A mesteredzőt az MTK Budapest, a Videoton FC és az MLSZ is saját halottjának tekintette.
(MTI / magyarhirlap)
Kovács Ferencet 2010-ben ismerhettem meg közelebbről. Ekkor a „Bronzérmes győztesek” című könyvemhez kértem tőle interjút és a Bakony alján fekvő, mindössze 200 lakosú kis községben, Akán lévő házában fogadott. Nem szeretek túlzásokba esni, ám ezt a találkozást mindenképpen életem nagy élményei között tartom számon. Akkor még élt kedves Felesége is, s kettejükkel nagyon kellemes órákat töltöttem el.
A legfontosabb, amit szeretnék kiemelni, az a nyíltság, feltétlen őszinteség és egészséges jókedv, ami áradt belőle, az csak nagyon kevesek sajátja a mai világban. Később többször is találkoztunk a MOB rendezvényein, 2015 decemberében pedig egy majd kétórás, igazán baráti beszélgetés lehetőségével is megtisztelt egy nagyáruház eszpresszójában.
Váratlanul jött a halála, s most szerdán el is temették. A végső búcsú kapcsán egy valamivel nem érthetek egyet. Egy nagyvállalat – a fenti fotó tanúsága szerint – még ezt a szomorú eseményt is saját reklámcéljaira igyekezett kihasználni. Hol van már a fair play szellem, hogy van az EMBER tisztelete?
Kovács Ferenc, Feri bátyám nyugodj békében. Isten Veled!
(Jocha Károly)
