Vetési Iván féligazságai a norvég-spanyol döntő előtt

Amikor az egyik újságban azt olvastam, hogy komoly hibát ismert el a kézilabda szövetség, bizony kezdtem bizakodni. Reméltem ugyanis, hogy ez egyfajta fordulat lehet az MKSZ nyilatkozni nagyon szerető elnökének vonalvezetésében. A fejlődés tetten érhető, hiszen Vetési Iván elismerte, hogy „talán túl drágán adtuk a jegyeket. Talán túl drágák voltak, nyugat-európai árakon kínáltuk őket egy kelet-európai helyszínen.”

Eddig szuper – gondoltam, de a következő sorokban máris le kellett hűtenem lelkesedésemet. Az elnök ugyanis legfeljebb csak megingott és néhány szóra elengedte az önkontrollját, hogy azután hamar visszaváltson a megszokott szóhasználatra. Ezt mondta ugyanis a folytatásban: „De a nagyszerű magyar drukkerek így is megtöltötték az arénákat, és remek hangulatot teremtettek Győrben, Debrecenben és Budapesten is.”

 A Vetési-féle csavar tehát megint nem maradt el, hiszen ami Győrben és Debrecenben sikerült, az Budapesten már megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Még az utolsó percben bedobott reklámfogás sem segített: az egyet fizet, kettőt kap ajánlat is kevésnek bizonyult a pénteki, budapesti programot illetően. Hiába játszott a magyar válogatott az 5-6. helyért, s hiába kínált a program a továbbiakban két, igen színvonalas összecsapást, a Papp László Arénában a magyar meccsen is legfeljebb 60-65 százalékos volt a látogatottság, a spanyol-montenegrói, illetve a norvég-svéd ütközetekre pedig már 50 százalék alá esett a nézőszám…

A 192 centiméter magas Elisabet Chavez lefogása nagy gondot jelenthet a  norvégoknak (Fotók: jochapress.hu)

 Hogy erre a nyilvánvaló túlzásra miért volt (van) szüksége Vetési úrnak, azt talán ő sem tudná megmondani. Alighanem csak azért, mert a tárgyilagosság nem az erőssége. Pedig ő is, meg a sportág is sokkal jobban járna, ha az önkritika fegyverét is bevetné – olykor még saját maga ellen is… Például akkor, amikor kijelenti, hogy a magyar válogatottnak is volt esélye az elődöntőbe jutásra. Erre csak akkor kerülhetett volna sor, ha a labdarúgóknál már jól bevált matematikai megoldásokat átvetítené a kézilabdázókra is. Igaz, eddig ott sem jöttek be immár évtizedek óta a „ha ez megveri azt, meg a másik a harmadikat, akkor mi is továbbjuthatunk” trükkök, de az örökös magyaros számolgatásos optimizmusba ezek a kozmetikumok is beleférnek.

 Szerintem a 6. hely a válogatott összteljesítménye alapján semmiképpen sem rossz helyezés, hiszen a két elődöntőt látva is elmondható, hogy ez a négy válogatott  mindenképpen jobb a jelenlegi magyar együttesnél. Amint ez a ma délutáni elődöntőben, majd a döntőben minden bizonnyal ismételten is látható lesz.

A norvégok legnagyobb ásza a beálló Heidi Löke lehet

Örüljünk tehát a 6. helynek és élvezzük a délutáni helyosztókat, amelyeken a spanyolok okozhatják a torna legnagyobb meglepetését a norvégok megszorongatásával, esetleges legyőzésével. A Montenegro-Svédország bronzmeccsen pedig a törpeállam (700 ezer lakos!) kiegészülő együttese tűnik esélyesebbnek.

 Bárt lenne igaza Vetési úrnak, és megtelne a Papp László Aréna. Természetesen a mai nézőszámról is beszámolok,  minden túlkapás, vagy „szidolozás” nélkül…