Vidi és Honvéd: „kóstolgatják” a felelősöket, akik hallgatnak

Egyetlen forduló van hátra a labdarúgó NB I 2022–23-as idényéből. A mögöttünk hagyott hét végén újabb fontos kérdésre kaptunk választ: a Mezőkövesd biztosan bennmarad az első osztályban, ahonnan a Vasas mellett így vagy a Honvéd, vagy a Fehérvár esik ki; a papírforma alapján inkább az előbbi. Az elmúlt hetekben a Vidi és a Honvéd is kapott hideget-meleget, s bizony nem alaptalanul.

Nego Loic (b, Videoton) és Alib Doka (j, Honvéd), archív felv., MTI

Jelenleg a Vidi a Honvédot egy ponttal megelőzve a tizedik helyen áll, az utolsó fordulóban mindkét csapat idegenben játszik, ám hatalmas különbség, hogy a Vidi a már kiesett Vasashoz, a Honvéd viszont a jelenleg negyedik, a bronzéremért még versenyben lévő Puskás Akadémiához látogat. Nehéz elképzelni, hogy a kispestiek visszaelőznének. A tizedik és a tizenegyedik helyezést ég és föld választja el egymástól, nagyobb a különbség közöttük, mint a negyedik és a tizedik között.

A Fehérvár és a Honvéd sorsa valahol mégis közös. Néhány év alatt mindkét csapat a csúcsról zuhant a mélybe, miközben a működésük feltételei javultak.

A Honvéd legutóbb – fennállása során tizennegyedszer – 2017-ben volt bajnok, általános meglepetésre. Sem a klub anyagi helyzete, sem a csapat játékoskerete nem predesztinálta akkor a kispestieket az aranyérem megszerzésére. George F. Hemingway munkája ennek dacára beérett. Ne feledjük, a klub korábbi elnöke, egyben tulajdonosa fedezte fel Marco Rossit, s adott másodszor is lehetőséget az egyszer már menesztett olasz mesternek.

Hemingway kilógott a magyar tulajdonosi körből. Nem vezetői tévedhetetlenséggel megáldott – megvert… – sportszakemberként igazgatta a klubot, hanem üzletemberként, s ami a legfontosabb, a saját vagyonát befektetve, kockára téve. Ennek megfelelően azt is pontosan tudta, mikor kell kiszállni a buliból. A csúcson, avagy tisztességes haszonnal.

A magyar klubok akkoriban még kelendőbbek voltak, mint manapság, így hát akadt is vevő, Hemingway 2019 áprilisában jelentette be, hogy eredményre vezettek a régóta zajló tárgyalások, s eladta a Honvédot. Az új tulajdonosok érthetően nagy önbizalommal láttak munkához. A klub már az előző évben birtokba vette az új edzőközpontot, 2021-ben aztán átadták a felújított Bozsik-stadiont. Pénz, infra­struktúra, hagyomány – minden adott volt az előrelépéshez.

Az új tulajdonosok a saját nevelésű fiatalok beépítése mellett javuló eredményeket és anyagi stabilitást ígértek. Egyik ígéretüket sem tartották be. A Honvéd évről évre kötéltáncot vívott a bennmaradásért, edzők garmadája adta egymásnak a kilincset, a saját nevelésű játékosok (nem csak a fiatalok) egyre inkább kiszorultak, s a klub anyagi helyzete is megrendült, nem véletlen, hogy a vezetőség összetétele is megváltozott időközben, mintha ma már inkább menekülne a vállalkozásból, aki tud és megteheti.

„Ahhoz, hogy a futballban valaki sikeres legyen, két dolog kell: szaktudás és pénz. Itt az első teljesen hiányzik. […] Ha az ember sok pénzt áldoz be, de nem jól, annak sok értelme nincs. […] Hibás szakmai döntések sorozata vezette ide a Honvédot, de szerencséje sem volt a klubnak. Ennyi rossz embert alkalmazni ilyen sokáig szinte művészet” – Hemingway a rá valló keresetlen őszinteséggel jellemzi a Honvéd közelmúltját. A csapat korábbi legendás játékosai is kifejtették keserű véleményüket, csak azok hallgatnak, akiknek el kellene vinniük a balhét.

A Debrecen sikerkorszakát lezárva éveken át a Videoton, aztán Vidi, újabban Mol Fehérvár volt a magyar labdarúgás kirakatcsapata. A klub megkülönböztetett bánásmódot élvezett, olyat, amilyenről hosszú éveken át a ma már egyfelől zsinórban ötödször bajnok, másfelől idehaza immár piacvezető Ferencváros is csak álmodozott. Igaz, senki sem mondhatta, hogy a Vidi érdemtelenül dúskál a javakban. Háromszor (2011, 2014, 2018) is megnyerte a magyar bajnokságot és kétszer is (2012, 2018) feljutott a második számú európai klubsorozat, az Európa-liga főtáblájára. A Chelsea-vel 2018-ban játszott 2-2-es döntetlen máig emlékezetes bravúr, egyben viszonyítási pont.

„Minden idők valószínűleg legtöbb pénzéből, minden idők egyik leggyengébb csapata a mostani sajnos. Tankönyvet lehet majd írni arról, hogyan lehet négy-öt év alatt, egy Chelsea ellen jól játszó csapatot a kiesés közvetlen széléig zülleszteni. […] Az alapvető okok persze elég egyszerűek. A megfejtés: gazdátlanság, hozzá nem értés, valamint az elkötelezettség teljes hiánya” – Cser-Palkovics András e szavakkal szedte le a keresztvizet a Vidiről két hete, a Mezőkövesd elleni 1-1-es döntetlen után.

Gazdátlanság, hozzá nem értés és az elkötelezettség teljes hiánya… Azt hittük, hogy Székesfehérvár polgármesteréből az elkeseredettség szól némi indulattal vegyítve, de nem. Mint minden évben rendesen, a gazdasági társaságok előző évi üzleti jelentése május elején vált nyilvánossá. Nos, a Mol Fehérvár FC 2022-es gazdálkodásáról ijesztő adatok láttak napvilágot. A klub csak a határozott idejű munkaszerződések megszüntetésére (értsd: játékosok és edzők kirúgásaira) több mint 1,2 milliárdot költött. Csak a viszonyítás kedvéért, többet, mint amennyi a második helyezett Kecskemét éves költségvetése. Bele sem merünk gondolni, a Vidi mennyi pénzből hozta össze az idei szereplést. Cser-Palkovics András tirádájából a keserűségen felül érdemes még egy fontos elemet hangsúlyozni. Minden idők valószínűleg legtöbb pénzéből… Szó sincs tehát arról, hogy egy éve ilyenkor ínséges idők köszöntöttek volna be a Csikvári úton, a feltételek jobbak, mint valaha.

A kínok közepette mégis van egy jó hírünk a Honvéd és a Vidi szimpatizánsainak. A hírek szerint eljött az őszinte szavak kora, már lehet – szabad – azt tenni, ami néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt: nyíltan bírálatot megfogalmazni. Márpedig ezzel kell kezdeni, a hibák feltárásával, mert ha az elmarad, akkor végül mindig ugyanaz marad a bűnbak: a játékos és az edző. S azt is tudjuk, ez hová vezet: a határozott idejű munkaszerződések megszüntetésére egyetlen év alatt eltapsolt 1,2 milliárd forinthoz.

Cser-Palkovics András polgármestert mégsem lehet persona non gratának megbélyegezni, mint korábban másokat. Véletlenül sem dicsekedni akarok vele, de ezt a módit személyesen is volt alkalmam megtapasztalni. Négy évvel ezelőtt üzleti körökből érkező információ alapján bátorkodtam megírni, hogy a Vidi akkori tulajdonosa tárgyalásokat folytat az Újpest megvételéről. Kétségtelenül hibát követtem el, hogy nem írásban, hanem csak szóban, informálisan kértem interjút a fehérvári klubtól, bár talán így is kaphattam volna érdemi választ a kérdéseimre. Az írás kisebb port kavart, helyreigazítás lett a vége. Volt már ilyen a magyar sportsajtó történetében is. Gazdátlanság, hozzá nem értés és az elkötelezettség teljes hiánya… Évek múltán nem várt helyről kaptam védelmet, ha akarom, igazolást.

Ma már nyilvánvaló, hogy Kispesten és Székesfehérvárott nem a kapus, a középhátvéd vagy éppen az edzői posztra kell sürgősen megfelelő embert igazolni. A gyenge szereplés okának gyökerét máshol kell keresni. S megtalálni. Mert az mégsem járja, hogy akár a Honvéd, akár a Vidi a másodosztályban sínylődjön. Igazságtalanság lenne az NB I-ben szereplő kis csapatokkal szemben azt felemlegetni, mit keresnek ők a legjobbak között, miközben patinás klubok kókadoznak a második vonalban. De mégis… A Győr, a Pécs, a Tatabánya és a Haladás példája bizonyítja, kínkeserves feladat visszakerülni.

A másodosztályt a magyar futballban szokás tisztítótűzként emlegetni. Amit, már akinek megadatik, meg lehet előzni. Bűnbánatot kell tanúsítani.

(magyarnemzet / Novák Miklós)