Volt egyszer egy Zöldpont – In memoriam Cziráki Péter

Mindössze 68 évesen elhunyt egy vidéki, vérbeli rádiós újságíró, akit mégis a képernyő tett országosan ismertté. Volt egyszer egy tévéműsor, amely voltaképp összeforrt Cziráki Péter nevével, személyiségével.

A Zöldpont a magyar televíziózás egy olyan hőskorában került képernyőre, amikor már szabad volt és illett kísérletezni, mégis a gúnynevén királyi MTV-ben nagyon kevesen mertek új utakra lépni.

A rendszerváltás utáni korszak nemcsak szabadságot, de könyörtelen harcot hozott a médiában. Ki emlékszik rá, de akkor dúlt az első médiaháború is.

A magyar televíziózás első szabadidősport magazinja akkor indult, amikor még nem volt itt a kereskedelmi tévék korszaka. Hol volt még az internet és a kábeltévék végtelen világa?

Cziráki Péter, aki vérbeli rádiós volt ekkor találta ki a Zöldpontot és verbuvált maga köré egy olyan fiatal csapatot, akik nem voltak “megáldva” régi beidegződésekkel. Akik szabadon nyúltak a feldolgozandó sportos témákhoz, műfaji korlátokat feszegettek és egyben a képi nyelvet, a formavilágot is igyekeztek megújítani.

Péter, a mentorom volt, akitől lényegében minden szakmai tisztességet, emberséget megtanultam. A kisebb-nagyobb trükkjeit igyekeztem ellopni, vagy csak beépíteni a mindennapokban. 

Ő volt az, akinek mindig mindenkihez volt egy jó szava, esetleg kettő…

Cziráki Péter és a Zöldpont az MTV Szabadság téri székházában hírhedt volt újításairól, az akkori Telesport gyártásról kirendelt operatőrök sokszor rettegtek egy-egy zöldpontos hétvégétől, mert soha nem lehetett tudni a stáb milyen őrültséget talál ki ismét. Merthogy nálunk gyakran kellett akár egy fára felmászni, vagy egy szál kötélen, egy beülőben ülve fényképezni és még sorolhatnám a példákat.

A csapat trenírozásában, együtt tartásában Cziráki Péter könyörtelen volt, pontosabban, az maradt csapattag, aki tudta tartani vele a lépést, mind fizikailag, mind szellemileg.

A természet szeretete, az aktív mozgás népszerűsítése nálunk alap volt. Ugyanakkor a Zöldpont távol tartotta magát az élsporttól, a pénzért versenyzőktől. A műsor etosza volt egyfajta kispolgári szabadidő eltöltése, a barátságok ápolása, az együvé tartozás érzésének bemutatása. Kimondva, kimondatlanul a hétvégi események, tájfutó dzsemborik, terepfutóversenyek, a barlangászás vagy a siklóernyőzés bemutatása csak egy-egy példa a szinte végtelen repertoárból.

Forgattunk a Balatonon vitorlásról vagy éppen egy víz alatti tok segítségével a felszín alatt is fényképeztünk, de volt aki felkéredzkedett egy sárkányrepülőre és odaföntről filmezte a tájat.

A Zöldpont fogalommá vált a magyar televíziózásban

Abban a békebeli tévés korszakban jó volt kísérletezni és valami újat mutatni másoknak, a szakmának, de elsősorban a nézőknek, akik akkor még pokolian sokan voltak. Ne feledjük még csak MTV 1 és 2, Duna TV és néhány lokális tévé csatorna volt az országban.

Cziráki Péter hétről-hétre lényegében a hátán vitte a műsort, a témák kitalálásától, a megvalósításon át a végső összeállításig. Amikor én belecsöppentem ebbe a végtelenül érdekes műhelybe egyrészt már bejáratott rutin volt a műsor hétről-hétre való elkészítése, miközben péntek reggel a Petőfi rádióban még egy Zöldsportreggelt is le kellett vezényelnünk.

Cziráki – mert talán a legtöbben csak így a vezetéknevén szólították vagy emlegették – a kreatív emberek zsenialitásával, nagy szívvel, de kemény fejjel bírt. Valahogy mindig magával tudta ragadni a körülötte állókat és jó értelemben véve fanatizált mindenkit. Mert Péternek és a Zöldpontnak mindig volt egy ügye, mindig volt valami a fókuszban, ami csapatot kívánt maga mellé, maga mögé.

Emlékszem, amikor 1994 végén először szüntették meg, szüneteltették a műsort az MTV-ben, akkor Péter előkotort egy videókazettát, amelyen Szurdi Miklós Hatásvadászok című filmje volt. Egy csapatként ültünk le megnézni azt a filmet, amely pont akkor és ott éppen a mi életünkről szólt.

Muladi György, a Spuri magazin főszerkesztője így emlékezik Péterre:

“Ő indított sokunkat erre a pályára: új tévés és rádiós műfajt teremtett, olyan munkatársakkal, akiket szinte szó szerint az utcáról szedett össze. Én akkor nem gondoltam, hogy ez a kaland lesz azóta is mániákusan űzött hivatásom kezdete. A Zöldpont fogalom volt, jó volt oda tartozni, ott dolgozni. Ő tanított, minden forgatás egy kaland volt. Amikor a Zöldpont lekerült a képernyőről, Péter Egyesületként vitte tovább a Zöldpont szellemiségét. Nagyon fog hiányozni! Nyugodj békében! Álmodj és kalandozz tovább…”

Az örökmozgó főszerkesztő, újságíró, riporter soha nem nyugodott és a szó jó értelmében mindig maximalista volt. Ha éppen a másnap reggeli rádióműsorra készültünk, a riportok feszes megvágása és összerendezgetése után Péter akár késő éjjelig képes volt a másnapi forgatókönyvön dolgozni. Minden jelzőnek, mondatnak a helyén kellett lennie. 

De ugyanezt csinálta, ha a Zöldpontban elhangzó beköszöntőt és a riportok közötti felkonfokat fogattuk. Nem egyszer még a tizedik vagy a tizenötödik verzióval sem volt elégedett. Péternek kellett a visszajelzés is, de közben neki belülről volt egy mércéje, egy olyan iránytűje, ami talán mindig mutatta neki, hogy mikor van kész egy-egy ilyen “bejelentkezés”.

Herczeg Tibor, rádióriporter gondolatai a “czirákisságról”:

“Szerette a határokat feszegetni. Néha szinte sportot űzött abból, hogy ha valamit mások egy bevált rendszer szerint végeztek, ő teljesen új módon közelítse meg. Jó érzéke volt hozzá, hogy mivel lehet hatást elérni. Néha provokatívan, néha csak feltűnően, de mindenképpen észrevehetően. Mindig voltak ötletei, megvalósítandó tervei. Némelyikkel évekkel megelőzte a korát. Szeretett úttörő lenni a dolgokban. Gyakran, amikor ő már feladta a próbálkozást, akkorra érett be a lehetőség és mások gazdagodtak belőle, mint például az outdoor sportok és életforma terjesztése. A Zöldpont nem csak új hangvételt, stílust hozott a televíziós műsorok közé, hanem megjelenített egy olyan életstílust, amire ma virágzó üzletek épülnek. Péter nem tudta kivárni, amíg ez beérik, inkább új ötletekbe kezdett. Ezzel együtt szerette a szokásokat, a saját maga teremtette hagyományokat is. Képes volt egy bevásárlást is rituálissá tenni. Rendszeresen eljárt az általa felfedezett helyekre, hogy megajándékozza magát valamilyen finomsággal, étellel, itallal, illattal vagy ruhával, amit aztán a rá jellemzően széles czirákis mosollyal pakolt ki egymás mellé az asztalra és úgy tudta élvezni mindegyiket, mintha valami különleges kincset talált volna, ami csak neki van. Valójában az élet élvezete volt az ő különleges kincse, szinte bármiben meg tudta találni ennek a lehetőségét úgy, hogy az is azonnal czirákissá vált.”

A Zöldpont még az analóg korszakban készült, annak minden varázsával

Hiszen még Beta SP kazetákkal és tepsikkel rohangáltunk a Vécsey utca és a Szabadság tér között. Képesek voltunk egész éjjel egy-egy montirozó szobában dekkolni. Ahogyan a Magyar Rádióban még igazi szalagon, vágóasztalon vágtuk a riportokat, de még 1993-ban a szerkesztőségben sem volt egyetlen számítógép sem.

Később persze jöttek a digitális vágószettek, a Zöldpont is kipróbálta magát az interneten, miközben az eredeti műsor hol a TV3-on tűnt fel, majd visszatért a királyi tévébe, hogy azután ismét megszűnjön.

A Cziráki Péter által kitalált műsor azonban friss maradt és ma is megállná a helyét. Sőt, ha valaki felkotor egy 25-28 éves kazettát meg fog lepődni, hogy még ma is nézhető az akkori műsor.

Cziráki mindig újítani akart, mindig úttörő vállalkozásba fogott. Így jutott el a Zöldpont egy vérbeli túlélőversenyre a világ túloldalán, így találtunk ki olyan hiánypótló szolgáltatást, mint a síelőknek szóló hójelentés vagy később a nyári táborokat összerendezgető adatbázis és telefonos szolgálat.

A szolnoki rádiós, az egri újságíró, a Nagykovácsiban élő műsorvezető és főszerkesztő. Mind-mind ő volt. Megdöbbentő múlt időben írni róla, hiszen a védjegyévé vált szakálla mögött sokszor felsejlett szelíd mosolya, míg a szeme mindig barátságosan csillogott. 

Ahogyan valaki írta: még azt is nehéz elképzelni, hogy ő beteg volt vagy bármi baja lett volna. Az pedig, hogy Cziráki Péter nincs, egyszerűen felfoghatatlan.

Arcát, hangját, gesztusait megőrizték az adáskazetták, de nekünk, akik vele dolgozhattunk örökre hiányozni fog. 

Kínyó Norbert: Isten veled, Péter!

Cziráki Péter
1953. május 18. – 2021. október 19.