Wladár Sándor: Gyárfás Tamás érzésem szerint engem támogat
Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet
Ha az 1980-as, moszkvai olimpia hátúszóbajnokát a Magyar Úszó Szövetség elnökévé választják vasárnap, Sós Csaba marad a szövetségi kapitány, de Wladár Sándor óhaja szerint fejlesztenie kell magát nemzetközi tudással, ahogy az egész magyar úszósportnak is volna mit tanulnia például a Gyurta Dánielt edző Nagy Józseftől és Hosszú Katinkáéktól is.
Szerinte nincs ma Magyarországon sportorvos, akit ha egy úszóedző mellé állítanának, segíteni tudna neki, ezen is változást sürget. A legesélyesebb úszóelnökjelölt korrekt viszonyt ápol Gyárfás Tamással, de Bienerth Gusztávnak is tulajdonít egy-egy jó ötletet. Egy közeljövőbeli újdonságot is elárult nekünk: taósportág lehet az úszás.
– Amikor múlt héten egyeztettük a beszélgetés napját, a keddet javasolta, merthogy hétfőn járja a vidéki úszóklubokat. Hol tart?
– Csak szerdán megyünk Győrbe és Szombathelyre, de az elmúlt néhány hétben gyakorlatilag az összes magyarországi régiót végiglátogattuk. Egy kötetlen beszélgetés keretében elmondtuk, hogy mit láttunk problémának az elmúlt kilenc hónapban, és mi vezetett ahhoz, hogy a vizes világbajnokság után a Magyar Úszó Szövetség elnökségének hat tagja lemondott. Azért volt erre szükség, mert sokan csak a sajtóból tájékozódtak, olyan orgánumokból, amelyeknek nem állt érdekükben, hogy az úszásban nyugalom legyen. Ezeken a helyeken mindenhol bemutatkoztunk, és felfestettük a jövőképet.
– Kik a társai?
– Hárman voltunk. Egyikük Becsky András alelnökjelölt, a Debreceni Sportcentrum igazgatója, 220 embert irányít, széles palettán mozog, óriási szervezői tapasztalata van, jégkorongpálya és úszóstadion is tartozik alá. Másikuk Török Enikő, Gyulán edzősködik, saját sportklubot üzemeltet, hosszú évek óta az elnökség vidékdelegáltja, jól ismeri a vidék problémáit. Emellett orvos, mr-vizsgálatokat végez, diagnoszta. Önzetlenségére jellemző, hogy számtalan alkalommal részt vesz vidéki úszóbajnokságok szervezésében, levezetésében, akár mint versenybíró is. A harmadik Batházi Tamás…
– …nocsak, ismerős név! Van köze Batházi István Eb-aranyérmes úszóhoz?
– Igen, testvérek, de ő is sokszoros magyar bajnok, 2004-es olimpikon. Az ő legnagyobb értéke, hogy én ismerem az úszókat személyesen 2002–2003-ig, ő pedig mindenkit, aki az ezredforduló óta versenyzett vagy úszóvezető volt. Hogy mi kerülünk-e az úszószövetség élére, az vasárnap a rendkívüli közgyűlésen eldől. Én már a jelölést is nagyon nagy megtiszteltetésként élem meg.
– A jelöltlistákon semmilyen pozíció mellett nem szerepel Sós Csaba eddigi szakmai alelnök neve, de ő nyíltan bejelentkezett a szövetségi kapitányi posztra. Ha önt megválasztják, Sós marad a kapitány?
– Őt a szakma elismeri, ez a „road show” során jórészt ki is derült. Mint felnőttkapitány senki nem tud nála jobbat mondani. Mondták nekem Nagy József nevét [Gyurta Dániel nagy nemzetközi tapasztalattal bíró, más olimpiai bajnokokkal is dolgozott mellúszóedzője – a szerk.], tegnap felhívtam, nem vállalja, nem tartja magát alkalmasnak. Az utánpótlás-kapitány majd Petrov Iván lehet.
– Ezek szerint újra szétválasztaná a szövetségi kapitányi posztokat?
– Így van.
– Jut eszembe még az országjárásáról: Bienerth Gusztáv is ezzel kezdte télen, kilenc hónapig húzta.
– Az edzőket és a sportolókat nem kérdezte meg senki, hogy mi a problémájuk. Bienerth Gusztáv, úgy tudom, számos klub elnökével, városvezetőkkel találkozott, akik távolabb állnak a sporttól, de nem ők azok, akik az eredményeket szállítják, akik tudják, mi hiányzik még. A kommunikáció egyértelműen ilyen a sportág és a szövetség között. És a kifizetések is késtek.
– Sós Csaba szakmai alelnöktől úgy tudjuk, a Magyar Államkincstár késett tavasszal.
– Én nem egészen így tudom. Szabó Tünde sportállamtitkár asszonnyal beszéltem, ő azt mondta, azért nem jöttek időben a pénzek, mert a MÚSZ nem küldte el időben az igényléseket a szükséges igazolásokkal. Az egyébként Bienerth úrnak nagyon jó ötlete volt, hogy a szövetség képezzen áthidaló pénzügyi tartalékot azokra az esetekre, amikor egy-két hónapos csúszásokon kell úrrá lenni. Sokszor és sokan elmondták már, de Bienerth Gusztáv körül volt néhány ember, akik nem a sportból jöttek, és nem szerették az úszást, nélkülük az elnök talán még mindig hivatalban lenne. Közben olyan szakemberek voltak mellőzve, hogy azt nem is értem. Nem létezhet, hogy meghatározó edzőktől, versenyzőktől érkező beadványokra két hónap után sem válaszol a szövetség.
– Vasárnap megint korszakváltás jön – idén a második?
– A mostani közgyűlés azért is lehet példátlan, mert a jelöltlistán lévőket mind ismerjük.
– A legfeljebb kosárlabdás múltú Horváth Gergely Domonkost is?
– Őt nem, de rajta kívül mindenkit.
– Politikai jelöltnek tartja Horváthot? Úgy hírlik, kiváló kapcsolatai vannak „odafent”.
– Nem, egyáltalán nem, nagyszerű ember, de szerintem az, hogy a Hornyák-féle Széles-nevelőműhely jelölte őt, nem jó üzenet.
– Czene Attilát is mindössze egyetlen klub jelölte, a Széchy Tamás Sportiskola.
– Igen, de nem Hornyák Viktor klubja, amely mellett nincs támogatottság.
– Czene és ön között dől el ez a verseny?
– Örültem volna, ha több meghatározó, az úszósportból érkező egyéniség kerül fel a listára. Az bizalomkeltő, hogy sokkal többen jelentkeztek az elnökségbe, mint korábban.
– Akkor mondjon valamit a jövőképről!
– Olyan például biztosan nem lesz, hogy mondok valamit, és nem úgy lesz, aztán ön majd a fejemre varrja, mert én nem ilyen pali vagyok. Kicsit egyébként sok időt töltünk a múlttal, mert vannak zavaró körülmények, de minden ilyen perc a jövőből vesz el.
– De hát itt azért élő feljelentések vannak a Magyar Úszó Szövetségben történt állítólagos visszaélések miatt, ezekkel foglalkoznia kell.
– Öntsünk tiszta vizet a pohárba! A feljelentések jellemzően Bienerth Gusztáv ellen irányulnak, a tartalmukat illetően pedig majd az illetékes szervek döntenek. Mi azokról a dolgokról, amelyek miatt őt előveszik, semmit nem tudtunk, minden a fejünk fölött zajlott. Az első három hónapban még csak nem is gyanakodtunk, hogy a háttérben milyen szerződések köttettek a MÚSZ nevében. Ezek a szerződések ráadásul át sem mentek az ellenőrző testületen és az Emmin, egy fiókban elzárva voltak.
– Beszéljünk programelemekről! Több helyütt elmondta, hogy fő törekvése lesz a vízfelület-használati díj csökkentése. Milyen eszközöket vet be?
– Látunk egy problémát. Vidéken a taópénzek vízilabda körüli megjelenésével a pályabérleti díjak jelentősen megemelkedtek. Ezeket csak nagyon nehezen tudják kifizetni a klubok. Megoldást kell találni erre, a vízilabda három-négyszer akkora költségvetéssel működik, mint az úszás. Vannak beszélgetések, az egyik lehetséges megoldás reményeink szerint, hogy az úszás is bekerülhet a taó rendszerébe.
– Életképes lehet, ha arra gondolunk, hogy minden magyar családban van, aki úszik.
– Azt mondják, hogy a látványsport arról kell hogy szóljon, hogy egészségvédelem, rekreáció, egészséges társadalom. Igen, látványsport az úszás is, a vb-t kétszázezer ember nézte a lelátókon, és milliárdok a világban. Ha például a röplabda több pénzből gazdálkodhat, mint az úszás, akkor ott valami probléma van. Tényleg nem panaszkodnék, hisz rengeteg pénz áramlott a sportágba, de most is vannak aránytalanságok. Felborultak az árak és az értékrendek. Még egy dolgot csatolnék ehhez, mert fontos: ha egy tagszervezet pénzt kér és kap az infrastruktúrafejlesztési programból, és ebből az uszoda értéke növekedik, akkor úgy érzem, elvárható lenne, hogy a fejlesztési költségek egy részét számítsák bele a pályahasználati és belépőjegyek díjába, ez így korrekt.
– Nem ússza meg a katinkás kérdést: a Magyar Hírlapnak múlt héten azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha az úszószövetség kaphatna Shane Tusup szakértelméből, és Hosszú Katinka, valamint a MÚSZ kommunikációja kicsit élénkebb lenne. Lát erre bármilyen reményt? Kizárólag a saját dolgukkal vannak elfoglalva. Be lehet őket vonni a vérkeringésbe?
– Mi megtettük a lépést. Valószínűleg lesznek igényeik, mi pedig majd meghallgatjuk. Az elmúlt kilenc hónapban nem emlékszem, hogy bármilyen kérés lett volna az Iron Corporation részéről a szövetség felé.
– Kapni enélkül is kaptak. Edzéslehetőség a Duna Arénában…
– Azt nem tőlünk kapták, hanem feljebbről, zárójelben mondom. Katinka zászlóshajó, de nem róla szól a magyar úszás. 2020-ban ott fog állni a 100 méteres pillangóúszás tokiói döntőjében Milák Kristóf, még ott lesz az olimpián Hosszú Katinka is, és még reményeink szerint számosan. Persze azt is mondom, hogy tanulnunk kell tőlük, fel kell építenünk nekünk is számos úszót, ahogy Katinkát felépítették.
– Gyárfás Tamással milyen viszonyt ápol?
– Mindig is megfelelő volt, a kiegyensúlyozott szóval jellemezném. 1981 óta ismerjük egymást, ő akkor újságíró volt, én pedig a magyar úszósport egyik meghatározó alakja még három évig, szerénytelenség nélkül mondhatom. Hetente adtam neki egy interjút. Nyilván van neki véleménye rólam. Tamás érzésem szerint engem támogat, valamilyen szinten ez megtiszteltetés. De ez nem jelenti azt, hogy Gyárfás Tamás embere vagyok! Nézze, Gyárfás Tamás huszonnégy évig vezette ezt a szövetséget, mindannyiszor a tagszervezetek szavazták meg, tőlük kapott bizalmat. A mai eredmények szüretje az ő vetésének is köszönhető. Az ő vezetése alatt jött fel az a korosztály, amely most itt van. Elévülhetetlenek a magyar úszásban szerzett érdemei, úszóink fantasztikus eredményeket hoznak, ami szükségessé teszi, hogy a nemzetközi szövetség adjon meg minden lehetőséget úszóinknak a hazai és nemzetközi megméretéshez. Számítunk a nemzetközi kapcsolataira. A jó oldalát tekintve szeretnék tizedannyira jó vezető lenni, mint ő.
– Van másik oldal is?
– Hogy milyen vezetői attitűdjei voltak, azokat nyilván szeretném részben elkerülni. Ötvennégy éves vagyok, megértem ezt-azt.
