Zubjuk csendben érkezett és itt is maradt!

A veszprémi drukkerek kedvence: Zubjuk Igor (Dezső) (Fotók: JochaPress.hu)

Amikor szinte az egész országot „”Ruszkik, haza!”” plakátokkal ragasztották körbe, a Szovjetunióból szép csendben a veszprémi kézilabdacsapathoz megérkezett Valerij Melnyik edző, valamint Jurij Zsitnyikov beálló és Igor Zubjuk balszélső.

Ők voltak az idén negyvenéves születésnapját ünneplő klub első külföldi játékosai, amivel új korszak kezdődött az egyesület életében. Utánuk később jöttek mások is. Például Igor Szazankov, Andrej Barbasinszkij és a kétszáztíz centis Szavko is edzett a csapattal. Közülük csak a közönség nagy kedvence maradt Magyarországon, aki jelenleg a Balatonfüred élvonalbeli gárdájának másodedzője. Az ő pályafutása külön fejezetet jelent a legsikeresebb magyar férfi csapat történetében.

– Semmi sincs véletlenül, mindennek van oka, a mi Veszprémbe kerülésünknek is – forgatta vissza az idő kerekét egészen 1989-ig Igor Zubjuk. – A CSZKA Moszkvát éppen a Veszprémmel sorsolták össze a Bajnokcsapatok Európa Kupájában 1987-ben. Otthon nagyon megvertük őket, 24-14 volt az eredmény, itt pedig döntetlent játszottunk, 22-22. Innen indult a nagy sorozatunk, amely a döntőig vezetett. A TUSEM Essennel játszottuk a finálét. Az első összecsapáson kettővel nyertünk hazai pályán. A visszavágón a szünetben emlékeim szerint már nyolc góllal is vezettek a németek. Az öltözőben a kapusunknak azt mondta Melnyik, ha nem szedi össze magát a folytatásban, hazaérkezésünk után mehet Szibériába. A folytatásban feljavult a játékunk, de kikaptunk 27-25-re. Az idegenben lőtt több góllal viszont megnyertük a BEK-et. Ezzel az ajánlólevéllel érkeztünk meg a Bramac Veszprémhez.

Valerij Melnyik

A legendák szerint Valerij Melnyik nem volt ismeretlen Magyarországon, mert Molnár néven beállót játszott az egyik katonacsapatban. Az orosz „trojka” akkor kapott ajánlatot a megyeszékhelyről, amikor először játszottak a királynék városában.

A Kijevből induló Igor Zubjuk huszonötszörös szovjet válogatottként, bajnok- és kupagyőztesként, valamint EHF Kupa- és BEK-nyertesként öltötte magára a Veszprém mezét Zsitnyikovval együtt. Aztán a kiváló átlövő, Szazankov is csatlakozott az együtteshez, de a magyar bajnoki címet nem sikerült megnyerniük. Akkor történt ugyanis, hogy az azóta fiatalon elhunyt Áment István jogosulatlan szereplése miatt az MKSZ elvett két pontot a csapattól, és mivel az Elektromost nem tudta hazai pályán legyőzni a Melnyik-csapat, a fővárosiak nyakába került az aranyérem. A veszprémiek ennek jogosságát azóta is vitatják.

Melnyik egyébként rendkívül megosztó személyiség volt. Miatta hagyta el az együttest Pribék István és Éles Józseffel sem találta meg a megfelelő hangot. A rossz viszony a legjobban a német Milbertshofen elleni összecsapásokon csúcsosodott ki. Különösen az 1991-ben játszott augsburgi csata hagyott mély nyomokat a szurkolókban, de a játékosokban is.

– Valóban különös körülmények miatt estünk ki akkor a legjobb négy között – mondta az egykori kiváló balszélső. – A találkozó után rendkívül feszült volt a hangulat az öltözőben. Többen Melnyik nyakába varrták a kiesést. De ott bizony a játékvezetők is érdekes felfogásban fújták a sípot. Ahogy átértünk az ellenfél térfelére, valamiért mindig elvették tőlünk a labdát.

A bajnokság végén némi meglepetésre Melnyik és Szazankov is a német klubhoz igazolt. És a sors újra összehozta a két ellenfelet. Méghozzá a Kupagyőztesek Európa Kupájának fináléjában. A Joósz Attila edző vezette Bramac Veszprém nemes bosszút állt a Milbertshofenen.

– A veszprémi mérkőzés előtt Melnyik eljött hozzánk egy vacsorára és sokat beszélgettünk a várható fejleményekről. Valerij azt mondta, hogy ott vagytok ti a Jurával meg az Éles-gyerek, aztán kész. Megverünk benneteket. Mondtam neki, hogy lebecsülsz bennünket. Ráadásul itt sokan nem szeretnek téged, különösen a tavaly történtek miatt. Aztán odavertünk nekik egy tízest és Münchenben is megvertük őket. Így lehettünk egy évben bajnokok, kupagyőztesek és KEK-nyertesek.

„A „kicsiként”” is becézett Zubjuk gyorsaságával, a ziccerek magabiztos értékesítésével, dinamizmusával a közönség igazi kedvencnek számított. Nehéz helyzetben a társak neki passzolták a labdát, mert ő úgy tudta végigvezetni a pályán keresztben, hosszában, hogy lehetetlen volt tőle elvenni. Nagyon sokszor zengett a Zubjuk, Zubjuk, Zubjuk kiáltás a szurkolók torkából. Igor három hónapot Szolnokon kézilabdázott kölcsönben, majd visszatért. Sokszoros bajnok és kupagyőztesként 2000-ben az Ózd ellen búcsúzott el a veszprémi szurkolóktól. A csapattársak a vállukon vitték körbe a Március 15. utcai csarnokban.

Zubjuk(b) a Balatonfüred másodedzője (Fotó: Zwicker Tamás)

Távozása után előbb az NB II-es Alsóörsben kézilabdázott. A sportágat nagyon szerető Bóka István polgármester, miután Balatonfüredre került, Zubjukot hívta a tóparti városba játszani. Ez tizenöt éve történt és azóta is ott van. Gyurka János és Kovács László edzőknél is stabil tag volt az NB I/B-ben. Velky Mihály szakvezető is számíthatott rá. Amikor sok volt a sérült, beszállt játszani. Így az edzősködés mellett tagja volt az élvonalbeli jogot kiharcoló Balaton-parti együttesnek. Azóta is az első csapat mellett dolgozik. De ha egyéb ügyekben hívta a Veszprém, sietett segíteni. Jevgenyij Lushnyikov igazolásakor is így tett.

– Szathmári Jánossal segítjük Csoknyai István munkáját, remek kollektíva a miénk. Csoki a mi Mourinhónk – viccelődött a vezetőedzővel, miközben a füredi játékosok futóedzést tartottak. – Fiatal csapatunk van, ezért időnként hullámzó a játékunk. De bízunk abban, hogy a sok munka meghozza a gyümölcsét. Tavaly a Veszprém és a Szeged mögött bronzérmet nyertünk a kupában.

Jurij Zsitnyikov a Veszprém egyik nagy erőssége volt

Igor Zubjuknak tényleg mindene a kézilabda, erről mindig lehet vele beszélgetni. Átlátja a nemzetközi mezőnyt is, felkészült szakembernek számít. Kettős állampolgár, aki tagja volt a barcelonai olimpián szereplő magyar válogatottnak is. Igor korábbi játékostársáról, Zsitnyikovról elmondta, hogy Jurij sok-sok évvel ezelőtt súlyos autóbalesetet szenvedett. Nem ő vezette az autót, hanem a barátnője, aki a másik két utassal együtt meghalt.

A tragédia nem múlt el nyomtalanul Zsitnyikovon. Unokatestvére, Dimitrij a lengyel Plock és az orosz válogatott kiváló irányítója, aki már többször játszott a veszprémi arénában. Hamarosan újra láthatjuk majd a BL-csoportmeccsén, a Veszprém ellenfeleként.

(Veszprémi Napló / Donát Tamás)