Kővári Árpád: Mechanikus darálással nem nyerhetünk a spanyolok ellen!
Vízilabdázóink két belgrádi érme rendkívül örvendetes tény. Ezek ismeretében kétszeresen is kellemetlen a férfikézilabdázók lengyelországi teljesítményéről beszélni. Kővári Árpád egykori szövetségi kapitány sem különösen lelkesedett a felkérésért.
„Már a két utolsó előkészületi mérkőzés is némi csalódást okozott nekem” – vallotta be a Tisza Volán SC sportköri elnöke, aki 1995-ben nehéz selejtezők sikeres megvívását követően a Japánban volt világbajnokságon már nem vezethette a magyar válogatottat. – „Túlzottnak éreztem a fiatalítást, amit például az általunk az Eb-selejtezőben kétszer is legyőzött oroszok is feladtak és visszavették az idősebbeket. Dujsebajev viszont ragaszkodott a drasztikus átalakításhoz, ami az Eb-n – legalábbis eddig – nem hozta meg a várt eredményt.”
– Márpedig a meghirdetett cél az utolsó erőkig küzdve az olimpiai kiküldetés kiharcolása volt.
„És ez az a pont, ahol ellentmondást érzek Dujsebajev deklarált terve és a gyakorlat között. Szerintem ugyanis a túlzott fiatalítással túlzott kockázatot vállalt, legalábbis akkor, ha valóban komolyan hitt az olimpiára történő kijutásban.”
– Ha már a fiatalításról beszéltünk, kikkel elégedett az eddig látottak alapján?
„Tulajdonképpen egyetlen játékost említhetek, Bánhidi Bencét. Ő valóban sokat tett a sikerért, de egymagában kevésnek bizonyult. Faluvégi Rudolf és Bodó Richárd viszont csalódás számomra. Általánosságban is úgy tűnt nekem, hogy mindenki a másikra várt, hogy az a valaki majd megoldja.”
– És a sokat vitatott irányító kérdésről mi a véleménye?
„Nem értem, Császár Gábor miként jutott ilyen szerény formáig, amit felmutatott a célegyenesben. Ám a játéklehetőséget kapott Nagy Kornél teljesítménye legalább akkora csalódás számomra. Ami pedig Lékai Mátét illeti, ez a fiatalember nálam vitán felül az első számú irányító, aki hiába játszik keveset a Veszprémben, ha csak öt percekre is pályára kerül, mindig csinál valami eredetit. Őt kihagyni egészen biztosan komoly hiba volt.”
– Ön hogyan definiálná, mi hiányzott eddig a magyar válogatott játékából?
„A mechanikus darálás, a beszűkülés, az egysíkúság helyett arra a fajta dinamikára lenne szükség, amelynek eddig nyomást sem láttam. A jelenlegi védekezéssel és az ezzel szorosan összefüggő kapusteljesítménnyel nem látok arra esélyt, hogy a spanyolok ellen nyerni tudjunk.”