A magyaroknak és osztrák válogatott fiának egyidejűleg drukkol Szilágyi István
Egyik legjobb barátjával, Kovács Péterrel
Ha van az életben egészen speciális helyzet, akkor azt Szilágyi István szerdán este fogja megélni. Az egykor Tökölről indult, a Ferencváros játékosaként 231 válogatottság, két olimpiai részvétel mellett a világválogatottságig is eljutott „Szacsa” ugyanis 28 évig tartó osztrák vendégszereplést követően 2012-ben végleg hazatelepült. Kisebbik fia, a 35 éves Viktor viszont jelenleg is az osztrák válogatottat erősíti. Így Szilágyi-papa mindkét oldalon érdekelt lesz a sok mindent eldöntő kézilabda Eb-összecsapáson.
Hoffman Pál polgármestertől átveszi a Tököl díszpolgára kitüntetést
A mindig jó kedélyű Szilágyit osztrák kalandjai helyett most inkább a dániai Európa-bajnokságról szerzett eddigi benyomásairól kérdezte a jochapress.hu – először pedig a Dánia-Magyarország meccsen látottakról.
„Azt kell mondanom, Mocsai Lajos jó taktikát választott, játékosai pedig maximálisan igyekeztek betartani azt” – így Szilágyi István. „Nem rohantak a mieink, küzdöttek becsülettel, amennyire erejükből futotta. Azért volt egy olyan érzésem, hogy a dánok duzzadó önbizalmával szemben a magyarokban tudat alatt egy kicsit benne volt az, hogy ezt a találkozót nem nyerhetik meg. Ahhoz nagyobb önbizalom mellett számos dolognak másként kellett volna történnie. Például a meglehetősen passzív támadások helyett sokkal több keresztmozgásra lett volna szükség, mert így elég kiismerhetőek voltak a szándékaink. A szélsőket sem foglalkoztatták eléggé a belsők, a beálló pozícióban pedig különösen nagy a különbség a három dán és a mieink között. Mindehhez még jött, hogy a dánoknak gyakorlatilag nem volt gyenge pontjuk, a kapuban pedig rendre extra teljesítményt nyújt a kitűnő Landin.”
– Ha az egyéni teljesítményeket nézi, kiket tart magyar részről kiemelésre érdemesnek?
„Nekem nagyon tetszik Lékai Máté játéka, akit sajnálatosan visszavetett a betegsége. Hasonlóan kellemes benyomást okozott Ancsin Gábor, aki Nagy László távollétében sokkal több játéklehetőséget kapott és élni is tudott vele. Még egy szóra visszakanyarodva a védekezésre, szerintem nem volt piros lap értékű az az ütközés, amelyért Ilyés Ferencet végleg száműzték, s aki hiányzott is a továbbiakban a védelem tengelyéből. Összességében pedig azt kell kiemelnem, hogy a csapat nagyon együtt van, a játékosok mindent beleadnak, pozitív benyomást hagynak maguk mögött.
– Nézzük a következő ellenfelet, Ausztriát, melynek válogatottja csak másodszor jutott ki az Európa-bajnokságra, és amely csoportjából továbbjutva, nem kis meglepetésre csak egy góllal maradt alul a világbajnok spanyolokkal szemben.
„Az osztrák kézilabdázás lassan, de folyamatosan fejlődik. Jelenleg például már nyolc, olyan játékosuk van a válogatottban, akik a legerősebb európai pontvadászat, a német Bundesliga valamelyik csapatában állnak szerződés alatt. A spanyolok ellen nagyon jól játszottak, de rengeteget kivett belőlük a meccs. Az ilyen sorozatterhelésekhez még nem elég erősek, de előbb-utóbb erre a fordulatszámra is eljutnak majd.”
– Akkor beszéljünk arról, hogy Viktor fia – aki az ugyancsak a Bundesligában szereplő Bergische Handball Club játékosa – szerdán este a magyarok ellen lép pályára. A papa ilyenkor vajon kinek drukkol és mit vár a mérkőzéstől?
„Komolyan gondolom, hogy a magyarok az esélyesebbek. Többek között azért is, mert rutinosabbak és ez esetben az ő kispadjuk a hosszabb. Ami az én hozzáállásomat illeti, elsősorban a magyaroknak drukkolok, de azért is szorítok, hogy a fiam minél jobb teljesítménnyel tegye emlékezetessé számomra ezt a 60 percet.”